Esőcseppek bánatában

Hulltak az esőcseppek, mikor megszülettem,
Aztán szüleim jóvoltából felnevelkedtem,
Miután az én könnyeim is, esőként hulltak,
Fájdalmas búcsúval, de a magányba húztak.

Minek sírnék könnyekkel, mikor sohase féltem,
Esőcseppként fogok én is élni, odafent az égen,
Úgy fogok leesni, mintha könnyekkel sírnának,
Elissza majd a föld testem, búját a bánatának.