A be nem teljesülő szerelem a legjobb dolog a világon! Nem akarsz mást, így nem lesz senkid, öreg-trottyos korodra egyedül maradsz, legfeljebb a szociális otthonban élheted ki magadat katéterezés közben, de azt sem szerelemi okok miatt.

A be nem teljesülő szerelemért,  az élet egy átkos akadályának. A képi illusztráció forrásanyaga: Google

Kedves naplóm, kedves szívecskék, kedves szerelem, mi a búbánatos hócipőmnek kínoztok, ha egy kalap szart sem értek, nekem az élettől az a nő kell, s én megszerzem, ha beledöglök is, és inkább egyedül halok, más nőnek nincs esélye nálam, gondoljanak nyugodtan csak buzinak a már bepróbálkozók, de egy sem kell!

Életkérdés: A be nem teljesülő szerelembe, mint olyanba, miért csúszik mindig be egy hiba az élet által megkreálva, miért gördít akadályt egy tökéletesnek ígérkező párkapcsolat elé? 

Életérzés: Egy űrt, egy hiányosságot kiírni az ember lelkéből lehetetlen, mégis megkönnyebbülés. Az érzés, mely ott tartja, s nem találja párját, olyasféle állandósult testi-lelki gyötrelem. Ki szeretni tud, az szenvedni is a szerelemért, a vágy viszont kínozza a lelket, ha nem ér célba. A távolság űrt képez két ember között,  a be nem teljesülő vágyak útját, s az akarat üres kezei nem érinthetik a testet, a nőt, csak menetel a vágy magányos útján, hol a képzelet szab határt. Bohókás mosoly nem csillogtatja a szemeket, helyette bágyadtság gyermeki arca ül ki a szívekre, a nincs derűsség uralkodó világa dolgozik emberi alkotó lélekben.

Azt hiszem reménytelen szerelmes vagyok!? Képi illusztráció forrásanyaga: Google

Életkérdés: 

Hol vagy vágyam, hol vagy édesen vágyott érzéseim, te huncut nő, kiért élek, s halnék veled szerelemben együtt. 

 Életérzés: 

Boldogság gyere haza! Képi illusztráció: Google

Olyan a nincs, amit nem érinthetsz, mint egy kép a képzelet megsemmisítő játszadozásaiból, mely csak fantázia, valóságot ösztönző erővel bír ugyan, de csendre int. A hit, a vágy, a várakozás, az ürességben eltelt napok, melyek az emberi élet napjait számolják, közelebb kerülve a halálhoz, mely nem váratja meg az embert, csak a megélt napok válnak a hitehagyott múlté. A bepótolhatatlan, soha vissza nem térő alkalom, olyan mint a sírás, mely csak sós könny, s felissza a por, mint egyszer a föld a testet, az utolsó sóhajjal együtt a halál és az utolsó szerelmes szívdobbanás napján. Mire az emberi élet, s a sok akadály, miért és mit gördít ember elé a sors, s mi az mi két ember életét nem kötheti össze, talán megírva van ugyan a nagykönyvben, s csak a lapok állnak lapozatlanul abban, nem pörögnek és csak a moly rágja az abba foglaltakat halálra, és megsemmisítve a meg nem történteket, melyek szépek lehetettek volna. Gyere haza szerelem!