Angyalszárny kísértés!
Nem tudom, nem láthattam még, mikor angyalok repülnek,
De éreztem vágyat érintésükért, a fehér pihe-puha tollakért,
S álmomban egy angyal megkísértett, érezhettem tekintetét,
Mikor a vágy úgy átölelt általa, és én félve hozzábújhattam.
Nem karolhattam, nem szabad, tiltott az angyali szerelem,
Testben vágyat nem ölthet az érzés, mely fényekben hull,
A sötétségben dermedt telihold fényénél, csak szív szorul,
És az arc, mely rám mosolygott, egyszer Ő viszi lelkemet.
Mikor megöregedett testemet elhagyom, a lelkem élni fog,
Az angyal szeretőn szívéhez szorosan, féltőn magához ölel,
Elszáll majd sóhajom karjaiban, s a vágy lesz úrrá rajtam,
Szerelem ékköveként ragyogva be az utat, a hófehérségbe.
 |
| Az angyalszárnyak kísértése, néha csak fehéren hulló ártatlan és némán nyugtalan ölelés, mely átgázol a szíveken, nem adva esélyt a szerelemnek, mely nem éli meg soha, forró vágyait. Képméret: 718x404, Képi illusztráció forrásanyaga: mmhttp://i.imgur.com/ |
