Hej dió-dió, te sárga dió, elittuk a mag árát, de dió pucolás közben, aki az ujjára üt, annak a mellette ülő látja meg a kárát.

A szerelem hullámhosszára hangoltak egy rádiót, és éppen egy szerelmi vita kellős közepébe, mikor a vérmes férfi felállt a székről, és nagy idegességében a levegőbe csapott egyet. Sérelmére történt bosszú vágyból elégtételt véve, de nem vágva azt szép szerelme szép szemébe. Nem totojázott, hanem megragadt valamit jó keményet. Éppen a keze ügyébe akadt az, ami által egész nap dolgos keze jól bedagadt, amint azt feszegette-pucolgathatta, amiből kihullott sok apraja és nagyja, és néha-néha be is kapott belőle egyet, amitől még ha nehezen is, de  nagyot nyelhet, mert kiköpni nem akarta, lenyűgözte annak kesernyés íze, miképpen egész nap azt szép szerelme lábai közé lökte. Megfogta hát a pukkadásig megtelt zacskója alját, és rádió közvetítés közben, jól megcsörgette annak kemény tartalmát. Jött is abból folyamatosan szégyenérzet nélkül minden magja rendben, és rezzenéstelen arccal az egészet, szép szerelme szép szemébe is jutván, rádióközvetítés közben magasra emelve az egész nap megpucolt, s a kosárból, annak fejére borította  rá diót!
A képi illusztrációk forrásanyaga: Google