Az erdő. A városi épített környezetben való létezés elgépiesíti az embert. A regenerálódáshoz, a test-szellem-lélek feltöltődéséhez kifejezetten jó dolog az erdő csendjének pótolhatatlan nyugalma, ami egyfajta terápiának is mondható, ami amúgy természetes dolog, a filozófus Rousseau szerint is általánosan megfogalmazott tény, vissza a természethez.
Az igazi otthon a természet, ha az ember kirándulást tesz oda, megszűnik a világ minden zaja, ott nincs kötelem, emberi élethez kötött jogszabályok-törvények. Az erdőben a természet adta törvények lennének a mérvadóak, aki ezt valamilyen módon is szabályozná, vagy szabályozza, az nem tiszteli saját származását, hovatartozását ezen a földön, a rosszhiszemű gonosszal paktál. Van rá példa, a fakitermelés is az, mert mindent meg lehet magyarázni alapon a cél, a természet gazdagságából befolyt azonnali jövedelmekre szert tenni, készen és ingyen kapott jövő, nem gondolva a következő generáció vizuális élményeire, csak az egy emberöltőnyi és pillanatnyi sikerre, mely mint parazita módjára, egyfajta megélhetési forrást biztosít a "fa-barbárok" számára. Megjegyezném, hogy nem az ember van a természetért, hanem a természet az emberiség létezésének szolgálatában, szorosan ide vonatkoztatva a földön élő összes lényt, növényt, melyek egy egységes és biológiai láncolatot alkotnak. A cikk címe is az előzőekben megfogalmazottak szellemiségében született meg, habár az írás erre utaló nyomokat nem tartalmaz, de azzá teszem. Fabárók a fabárszékben, befásulva faarccal, fatányérból, favillával fasírtot esznek, ha nem egyet, hanem többet, akkor "fák sírtok"!- és én meg csak néznek, nézek kifelé a fejemből, mert gyűlölöm a "fahenteseket", mivel globálisan gondolkodom.
 |
Hol a föld, évszázadnyi ideig nem látott napvilágot, hol valamikor vadállatok és madarak birtokolták a múlt erdejének sűrűjét. Képméret: 3216x4288, photo by: Tamás Boros, 2016.05.19., feketetoll.blogspot.hu |
 |
Hol a föld, évszázadnyi ideig nem látott napvilágot, hol valamikor vadállatok és madarak birtokolták a múlt erdejének sűrűjét. Képméret: 4288x3216, photo by: Tamás Boros, 2016.05.19., feketetoll.blogspot.hu |
 |
Hol a föld, évszázadnyi ideig nem látott napvilágot, hol valamikor vadállatok és madarak birtokolták a múlt erdejének sűrűjét. Képméret: 4288x3216, photo by: Tamás Boros, 2016.05.19., feketetoll.blogspot.hu |
 |
Hol a föld, évszázadnyi ideig nem látott napvilágot, hol valamikor vadállatok és madarak birtokolták a múlt erdejének sűrűjét. A szalonna sütőhely feelingje sem a régi. Képméret: 4288x3216, photo by: Tamás Boros, 2016.05.19., feketetoll.blogspot.hu |
 |
Hol a föld, évszázadnyi ideig nem látott napvilágot, hol valamikor vadállatok és madarak birtokolták a múlt erdejének sűrűjét. Képméret: 4288x3216, photo by: Tamás Boros, 2016.05.19., feketetoll.blogspot.hu |
 |
Hol a föld, évszázadnyi ideig nem látott napvilágot, hol valamikor vadállatok és madarak birtokolták a múlt erdejének sűrűjét. Képméret: 4288x3216, photo by: Tamás Boros, 2016.05.19., feketetoll.blogspot.hu |
 |
Hol a föld, évszázadnyi ideig nem látott napvilágot, hol valamikor vadállatok és madarak birtokolták a múlt erdejének sűrűjét. Képméret: 4288x3216, photo by: Tamás Boros, 2016.05.19., feketetoll.blogspot.hu |
 |
Hol a föld, évszázadnyi ideig nem látott napvilágot, hol valamikor vadállatok és madarak birtokolták a múlt erdejének sűrűjét. A szalonna sütőhely feelingje sem a régi. Képméret: 3216x4288, photo by: Tamás Boros, 2016.05.19., feketetoll.blogspot.hu |
 |
Hol a föld, évszázadnyi ideig nem látott napvilágot, hol valamikor vadállatok és madarak birtokolták a múlt erdejének sűrűjét. A szalonna sütőhely feelingje sem a régi. Képméret: 3216x4288, photo by: Tamás Boros, 2016.05.19., feketetoll.blogspot.hu |