A szólás szabadsága, mint festőművész kezében az ecset, szavakkal képet festeni, az agysejtek kreatív emlékképe, a gondolatiság kultusza, elvetése. (Blogger)
Kavarog a lelkem, vihar fújta homokszemek porfelhőjét, eső nem áztatta, a vörösre festett kék ég ragyog. Szenvedélyem a gyűlölet feketesége, az égés vágy, az elzavart szerelemért, az ösztönös csipogás a bántalmazott szó. Szeretlek, de nem tudom, melyik hajón utazol gyufaszálként a világ felé, zavarban a gondolatom, rendezetlen pontokban. Ismételt kérdésekben vissza vitt idők álomképe, időtlen idők óta dúlt lélekharangok, szavak a semmiben, zöld fűszálak hajladozó sóhaja.Veled akarom, fogd hát meg kezem, távolodjunk el a messzibe e földi léttől, vár minket a semmi türelmetlensége, a szabad vágy piros szíve. Felszabadult lelkednek utazás e szó, a csíkosra festet semmilyen térben, törjük hát meg e vonalakat, fogd hát meg kezem. Gyere, gyere bátrabban be, a szívembe, gödre az életed, billentyűje a közös utunk, aortája az erejűnk, s ereink összefonódása, örömforrás kuszaság.
