Mese jó gyomrú, és erős idegrendszerű embereknek. Én szóltam jó előre. Olvasd el, ha bátor vagy!
Három kívánsága is volt egyszerre, melyhez okként kikötötte magában, hogy aznap, egyszerre teljesüljön, és az első emberrel, akivel találkozik. Hogy mi is volt a vágya-tárgya? Megkeresni azt az embert, akinek a legrettenetesebben büdös a testének illata, gyomorfacsaró a fenekének pukkantása, és eget rengető bélszaggal tud büfögni.
Nagy hévvel tehát neki indult a nagyvilágnak, s csak a megemésztett csülkös-bableves szagát hagyta otthon falujában, de azt is egy bezárt helységben, melyre jól ráfordította kívülről a kulcsot hétszer, mert kopott volt a zár. Volt, és lett is nagy riadalom odabent a nemes gázok örvényletében, mely erős kézzel csavarta az emberek orrát. Szidták is, mint a bokrot nagyon, mármint, aki levegőt mert venni.
No mindegy, mert a mesém viszont nem erről szól, hanem Lajosunkról, de nevezhetem a csávót: „Királynak” is, aki nagy ütemben nyomult előre felé az országúton, nem stoppolván az arra járó éti-csigákat.
Egyszer csak, valami oltári nagy büdös szag csapta meg az orrát, mely úgy felkavarta jóllakott gyomrát, hogy háromszor fogott „rókát”, és még háromszor vukkot. Amikor gyomra kicsit megnyugodott, mert már nem volt benne semmi, csak az üres kongás, hát tágra nyílt szemmel vett észre egy gyönyörű nőt, aki kínos görcsöktől rángatózva egy bokor aljában guggolt, és hangosakat nyögött, a belészorult sártengertől. Éppen a hetvenhetedik reccsenés hagyta el a fenekét, de az akkora volt, hogy a bárány felhők, és az angyalok is szétfutottak rémületükben az égen, mikor.....
Hú az anyád úristenit te lány!- ripakodott rá király. Ez aztán igazán csak büdös volt! – s tette hozzá, de észrevette, hogy a lány túl ápolt lehet, s valószínűleg nincs testszaga, mert nem fogja ám annak kosz, s retek a bőrét. Megvakarta hát kopaszodó fejét, és dörmögött magában egy sort mérgesen: ez nem jött be, ez nem az én napom, a kívánságom nem teljesült be így, mert ez nem lehet az-az első ember, aki nekem kell.
A lány viszont, amikor levegőhöz jutott, mert a nagy munkában kifáradt, megszólalt hát remegő hangon.
Igen az volt bátyám, mert három napig hetvenhét sózatlan hagymán éltem szótlanul –válaszolt a lány.
Te most nagyot szoltál ám lányom, de tudsz- é büfögni, olyan hajat borzolós, szemgolyó-robbantóst?
A lány csak szolidan, lesütött szemmel válaszolt a kérdésre, hogy a dolog sör, és vegyes pálinka kérdése, mert anélkül nem megy.
No, akkor gyere el velem a kocsmába, mert meghívlak ám oda, miképpen nekem, az a második otthonom, ahol szívesen látnak a pénzemért.
Oda is értek nagy sietve, a déli nappal egy időben, hétszer hét kacagás közepette. Jó kedvük volt, de lefagyott az arcukról a mosoly, mikor a kocsmáros kinyitotta a száját. Volt abban annyi szuvas fog, hogy se szerit, se számát sem lehetett tudni, mert már az ínye takarta a csonkokat.
Király rendelt egy-egy becsületes adag innivalót, majd leültek egy faragatlan asztalhoz, egy faragatlan ember mellé, aki éppen fa-szemgolyóit forgatta, a sörének bódító hatása alatt. Lett is a két szemgolyó közt nagy riadalom, amikor keresztezték egymás látását a paraszt orrának tövében. Úgy összeütődtek, mint a biliárd-golyók asztalon, s egyből négyet láttak, de fejenként.
A lány az első vegyest, és a sört, igazán csak egy szuszra húzta le, mert égett is a bele, a felgyülemlett hagymától. Korgott is a gyomra, amikor az erősen lerakódott hagyma, a nedvességtől oldódni kezdett.
Király, szemezés közben elárulta a lánynak, hogy ma van a neve napja, s hogy mi volt önmagának tett három kívánsága, melynek egy nap alatt, az első emberrel kell teljesülnie, akivel spontán találkozik.
A lány kicsit megijedt az ötlettől, de önimádó és jó szagú szűzkén büszke volt végbeleinek szeleire, melyek kellemesen csíkolgatták, fenekének partját. Azt is tudta, mert Király bejött neki, hogy valószínűleg büfögése talán majd részben teljesíti a kitűzött hármas-szabályt.
Jó kis lányként testbeszédével kellette magát, fogdosta magát, s csavargatta hajának fürtjeit. Majd lába közzé kapott kezeivel hírtelen, az asztalról lehulló feles pohár után. El is kapta volna, ha ujjai nem akadnak bele valamibe. Kellemes érzés fogta el ártatlanul.
Élvezte a helyzetet fesztelenséggel, mert Király negyvenhatos büdös lába volt az, a combjai között, aki csizmáján, focista módjára egyensúlyozta a poharat. Hozzányúlt, és visszahelyezte az asztalra a poharat, s látta a lábat eltűnni, az asztal által vetett árnyék homályában.
Ittak, s ittak, majdhogynem berúgtak. Dagadt ám a lány gyomra a sok-sok sörtől, melyet már a mája sem bírt feldolgozni. Egyszer csak, a lány gigája büfögésre készen megállt az álla alatt. Szemében marhabőgést kifejező tünetek jelentek meg, úgy dülledt a visszafogottságtól. Nem szólt, nem kérdezett, s nem nézett, csak ült, de már nem bírta tovább. Szőke haját, vágtató paci módjára megrázta, s felhúzódó mellei mögül, vad oroszlán bőgéséhez hasonlóan, három felvonásban büfögött az Oscar-díjért, amit meg is nyert. Ráadásként, a gála műsorban, ismételten büfögött, de akkorát, hogy egy szimfonikus zenekar mély akkordjainak hangját adta vissza úgy, hogy az üstdob beszakadásának hangja rázta meg az ütem végét. Mikor a hangszálak megkönnyebbültek, akkor csend lett, s bűz. Király arcvonásai kínjában kisimultak. Lefehéredett, legalább úgy, mint a vörös hagyma színe zsenge korában, de egyben annak romlott és tömény illatát is érezte egyben.
Orra összeszűkült, majdhogy nem kapott levegőt. Orrában a szőrszálak susogtak, s éltek nemi életet a szűk helyen, de gazdájuk is boldog volt ám. Hátradőlt a székben, és csontig kiakadt.
Rendelt, immáron a sokadjára italt, mely a lakossági-folyószámláját igazán csak leterhelte. Király tovább szemezett a lánnyal, s jópofán poénkodott vele, mert kívánta ágyába. Jó király lány leszel te, ha fogadsz majd az „udvarodban”, s kinyitod tágra kapudat –gondolta magában.
A sokadik kör után már igazán csak lerészegedtek, de olyannyira, hogy az utolsó rendelés után a lány, akkorát pukkantott büfögés közben, hogy a faragatlan asztalt, a faragatlan emberrel együtt legyalulta.
Lerészegedve énekeltek, káromkodtak, és izzadtak, mindketten, mint a ló, minek hatására büdösödtek.
Egyszer csak a lány, Nagy Feró módjára, a légtér ártatlan dimenzióiba- kinyújtott karral, egy jee-t (!) mutatott. Kivillant karja tövében, hínárként lengedező hónaljszőrzete, melyen patakokban folyt le, bőrének váladéka.
Ekkor teljesült Király utolsó kívánsága is.
De büdös, de durva -mormogott magában, de mire kigondolta volna a harmadik szót, elaludt a lány ölében.
A mesének, pedig vége, s ez a két emberi szélsőség csak addig élt, míg meg nem írtam.
Megjegyzés: A mese ötletét, egy büdös ember, s egy kuka kapcsolata adta.
