Spicli-blog-facebook, és az "érem" két oldala.

A történelmi korok és korszakok változásainak ismeretében kijelenthetem, hogy tudományos kutatómunkájának köszönhetően a spicli, a barátjáról írta a jelentéseket a magyar fajtájának sem nevezhető és az elfertőződött sebekben termelődő láda-váladékok számára. Sci-fi?

Spicli-blog-facebook. A képhez kapcsolódó írásanyag: http://ultrasliberi.hu//78 magyar Facebook-felhasználóról kért ki adatokat a kormány

A jelen korában viszont, a blog személyesen rólad szól, ki vagy, mi vagy, mit csinálsz és mit gondolsz, kivel, mivel, hogyan, mikor, milyen célból, nem mellékesen hol? A facebook-ot te írod magadról, rólad meg a barátod, a blogírás duplikált változata. Önmaga spiclije lenne az égész világ, meg benne minden férfi és nő, aki a facebook-ot használja, és megírja, elmondja, kiadja, elárulja, megszólja, megvitatja, terrorizálja, valamint zaklatja, természetesen és összességében, ki, mikor hol, miért, kivel, és hol, hogyan, milyen célból, esetleg milyen szándékkal. A lényeg, a genny. Mindig lesz és mindig is volt, és az emberi természet mivoltából eredendően, az ingyen elvihetőt, használhatót, mohón kihasználja, míg nem egyszer a facebook által a talajt is kiírja a lábai alól, s ott fog csüngeni szótlanul a fán, mert a "mama" tereget serényen (facebook), viszi is a kosárban a padlásra a cuccot (adatbázis), a sok őszinte ember meg utána toporzékolni fog, ha egyszer a sok száraz ruhát újra beáztatják, s úszhatnak a szemeik, a saját betűik tengerében, amit elé tartanak.
Hogy is volt ez? Itt van, maga írta le a barátjának, ő meg ezt válaszolta rá, le sem tudja tagadni, hogy nem így volt, akkor most ismeri, vagy sem, hol találkoztak, mikor, egyértelmű, miképpen együtt voltak, ezt később meg is írták egymás számára. Megjegyzem, ki nem hagynám példának: Piros a bugyid, a barátodé playboy-os, hátulról szereted, s a kuka mögött buktatok le a parkban, mikor a te barátnőd, a te pároddal is ugyanoda akart elbújni, de meg sem mertetek szólalni, mert láttatok valamit, amitől a mai napig rettegtek, hogy kiderül. Megírtátok egymásnak? Ki fog, s a kérdés, hogy mikor. Újságírói berkekben szokás mondani, hogy az információ aranyat ér annak, aki kapja.



Így nagy hirtelenjében, hogy egy kis irodalmat is belevigyek eme írásba, idéznék egy regényemből, mely nem létezik, nem is fog, meg nem is írom meg soha. Thomas Wine: Facebookal egy országot című regényéből részlet:
"-Brandton! Milyen az országban az általános közhangulat a legutóbbi megszorító intézkedésünk után, várhatóak e megmozdulások országszerte?
-Miniszter elnök úr. A legfrissebb statisztikai adatok elemzése alapján, az összevont facebook kutatások alapján a rendszer 65%-os stagnálást reagált, ami éppen csak súrolja azt, hogy országosan nem várhatóak megmozdulások, bár az ország keleti részén az általános közhangulat ingadozik, de a helyi média ténykedése, melyet bevontunk az ügyletekbe, kissé csökkentette a közfelháborodást, ... " (A regényrészlet teljes terjedelmében olvasható a következő írásban!)