Szerelemfosztó szemfedél

Nem szeretsz te úgy, én ezt érzem,
Mert ha fontos lennék, akkor szóltál volna.
Ez az én sorsom, vágyni, csalódni az életben, a nagy Ő-ben,
S csak a szemfedelem foszt meg majd eme szenvedésemtől,
Melyre akkor már hiába hullatsz könnyeket.

A jövő vágya sír, vagy szerelem. A képi illusztráció forrásanyaga: (c) Scott Callow

Ajkaim már nem fognak szólni hozzád,
Csak koporsóm kopogása lesz szívdobbanásom hangja,
Mely ütemes lesz az engemet vivő emberek lépteivel,
És a sár, mely testemet visszafogja,
Ott lesz a te talpad alatt is.

Lépteiddel a múltat fogod taposni,
Részese leszel életemnek, hiszen majd mindig rajtam jársz,
És érezhetem mindig majd puha lépteidnek érintő nyomát,
Hozzám fogsz kötődni, a földhöz,
Mely számodra a testem adta.

De eljön az idő egyszer számodra is,
Mikor a lelked szabad lesz, s találkozunk mi még valahol,
Másik életben, hol megtalálom újra szemeidben az életet,
A mosolyt, mely újra éltető erőm lesz,
Kezeid érintése a jövő.

A jelent könnyimmel nyelem,
Üldöz vad vágy, a félelem, hagyni elrohanni az életet,
Elraboljon tőlem más, tiszta szívemből akarlak tégedet,
Nem a múltat, mely végig kísér majd téged.
Az életet akarom veled.

A hajad simogatni, mely elhozza a békét,
A nyugodt szívdobbanást, mely összeköti lelkünket,
A most még ismeretlen jövőt elűzni, legyen a jelen,
Kezeimben kezed a vágy, az élet,
A szerelem.

Felemészteni, mi ajkaidról fakad......
                        ........a könnyeket, a boldogságot.....
                                  .......végső sóhajom legyen a neved......
                                         ........örökre lelkedre bízni a lelkemet.......  (Written by: Tamás Boros)