Ádám és Béka, kiűzetett Éva a Paradicsomból!
A képzelet világában, s szexuális tartalommal is bíró mesében, akit féltékenységből herélnek és metszenek, a róla készült metszeteken átrajzolódnak az emberek, mert sok ezren megfestették Ádámot és Évát, de senki nem festette még meg, Ádámot és a Békát, ki csüngött a "fán", és le is szakították.
Ádám éppen a Paradicsomosban sétált, mikor belebotlott a nagy húsos kövér Békába, aki éppen széttett lábakkal napozott a tavacskában, nem szégyellvén magát férfiúi ember előtt. Bőre selymes volt, és mérgező mirigyektől duzzadtak, mégis guszta látványt nyújtott Ádám fantáziájának, aki napok óta nem látta már Évát, aki biztos bekapta a "legyet", s most valahol búslakodik, vajon megjön neki, vagy sem, vagy a gólya.
 |
Ádám vajon egy Madonnát látott meg a Békában,
vagy talán már csalódott volt Évában?
A képi illusztráció forrásanyaga: Google |
A Béka óvatos volt Ádámmal szemben, mert megérezte a becserkésző szándékát, s lábait jól maga alá húzta úgy, hogy formás és ugrásra kész combjai látszanak, betámasztott ám rendesen. Ádám sem sokat tétovázott, megfogta jó erősen botját és suhintott egyet Béka felé, de úgy hogy még a tölgyfa levél is leesett a péniszéről. Anyaszült meztelenül állt ott szégyenében, mikoris egy seregnyi légy megérezte az illatokat, s keringve repkedni kezdett az lankadt, és bűzfelhőcskébe burkolózó "ág" körül. Lett is nagy zümmögés a környéken, még a döglegyek is feltámadtak holtukból, mert messzire vitte a "húsrépa" ízének illatát, a szél. A Béka nyála megfolyt eme látványra, s megfeszítette hátsó combjait, hátra húzván azt jó erősen, majd ugrott egy jó nagyot, s ösztönösen-gondolkodás nélkül, de ahogyan ugrott, úgyis húzta magát nyársra, mert tövig bekapta, csak éppen nem a legyeket, mivel azok szerte-széjjel reppentek. Úgy fityegett ott, mint egy méretes tiltott gyümölcs, s csüngött ottan szótlanul, mint gyümölcs a fán, Ádám fonnyadt "csutkáján". Honnan teremtette elő ekkor a jó Isten Évát, és oly hirtelen, de a dagonyát övező nádasból előugrott. Tátva is maradt a szája a látványtól, meg a Békától is, akinek szintén nyitva maradt a szája, csak-hát éppen nem az ő látványától, mert az leginkább Ádámmal volt teli.
Éva, ahogyan meglátta a "fán" csüngő békát, úgy rutinból és féltékenységéből eredendően meg is fogta azt, le is cuppantotta volna onnan, hogy ne lógjon az rajta mérges pattanásként, de sajna mindenestől, és a fához tartozó tojásokkal együtt, úgy ahogyan volt, összességében az leszakadt tövestől. Ádám visított, mert koronástól kiszakították férfiasságát, csak úgy piroslott Éva kezei között a vértől, de ezzel bűnt is követett el ám Éva, ivartalanítást. Ádám őrjöngött, mert Éva keze által, odalett férfiasságának gyümölcse, s kiűzte a házból, vagyis a Paradicsomból. Így írta át hát a történelmet a Béka, s így éltek a Paradicsomban tovább Ádám és Éva helyett, a férfiasságát vesztett Ádám, és a Béka.
 |
| Ádám és Éva ( a képi llusztráció forrásanyaga:ifmdl.com) |
