A bölcselet sohasem hal meg, csak átalakul, s ki volt korának bölcse, halála után az, utódjának vére.

Ki bölcs, bölcsességének bölcsője, annak sírja is.

"Egy bölcs ember, akkor is bölcs, ha csendben marad, nem szólal meg, csak ha kérdezik, de akkor sem mindig, mert a bölcselete, az ellenségévé válhat. A bölcs ember mindig mérlegre teszi a dolgokat, s ha jónak látja, csak akkor avatkozik be, hogy annak egyensúlya megmaradjon. A bölcs ember nem kelt viszályt, haragot, nem szerez ellenséget, tiszta szívvel, a természet szeretetében, mindig higgadt harmóniában él és létezik. A bölcs ember nem mindig okos, de nagyokat mond, mert az arcán elmélyült ráncok, ezt életével együtt elhozták számára, a bölcs tudást. Nincs okosabb, és a korának felvilágosultabb eszmeisége a bölcs embernél, mert aki szemfényt veszít, ellene dolgozik sorsának, az mind rabja marad életének, nem él mának, a szabadságának. A bölcs ember lelke könnyű, de tömege nagy, s mind megannyi energia, ha felszabadul belőle, követ kövön nem hagy, ítélet szava, eső sem mossa el. A bölcs ember utódja, maga az élet, követi vele őt sok ember, s belőlük ki kivé lett sorsában, újjá születhet ember formájában újra, a bölcselet."