Az egy nő, aki lehet te, aki nem kaphatta meg az énjének igaz másik felét, a férfit, mely kiegészíthetné a tested, és annak fogyatékosságait. És Isten által megteremtetett másik fél, az egy igaz férfi, aki a tiéd lehetne, de mégsem! 

A ma társadalmának nőszerepe, a csak akkor kaphatod meg azt, amit akarsz, ha tudod, hogy mi az! Az érzelmek szerepe az önmegvalósítás útján, a siker a szeretet útján haladva.

A vérző szívet nem gyógyítja szó.

A nő, aki te vagy, aki nem kapta meg eddig az élettől az igaz szeretet-szerelmet, mely rendbe hozhatná az életed egy sikertelen kapcsolatból, és mindent megkaphatnál ezáltal, amire vágytál, amiről álmodtál, s amit szeretnél elérni az életben, és amit még eddig el sem tudtál képzelni, csak beszélni róla, ha egyáltalán tudnál is róla valakinek, esetleg csak hallottál másoktól róla. Egy az őszintéből csalódottsággá fajult párkapcsolatban nem tudnál erről, mert a sikert meg nem élt párkapcsolatod által, meghall benned minden, fagyossá válik, nem tud feloldódni, de ha mégis, akkor beléd-fojtott a szó, ki nem mondhatod. Ki nem elégített vágyaid, álmaid-álmodozása után, kit tudnál megkérdezni, talán a megálmodott álmaidat álmaidban? Az igaz férfi, ha ott van a szemeid előtt, érinthető lenne, hiszen ott van előtted készen, csak vak vagy, vagy nem látod a fától az erdőt, melyet csak meg kellene ragadnod, miképpen azt soha el nem engedni, ami a boldogságot jelenthetné a számodra, de mégsem vagy elég merész, miképpen megtedd. Félsz az ismeretlentől, a változtatás tényétől, mely valamikor nem is volt számodra az, csak átértékelődött benned az őszinte női ösztön, a természetesen tiszta szeretet és szerelem tényének gondolata, a sok-sok csalódás után. A biztos szerepe csőddé alakult át benned, melyet félsz újra át- és megélni, természetes és magadban elfogadott szereped lesz, amit lassanként megszoksz, s nem hiszel az újat hozóban már, holott nem is sejtheted, talán az utolsó és végső harcát kell megélned-megtenned a végtelenbe vezető útnak, a sírig tartó szerelemért.

Amiről van egy képed, arra képes vagy!

Szorítja szívedet rabságodnak börtöne.

Ha most még kavarodás van benned, és még igazi nőnek érzed magad, nem túl egyénre szabott az életed, sok mindent nem látsz tisztán, eldobod magadtól a gondolatokat, érzéseket gúzsba kötsz, börtönbe zárva tartod önmagad, a vágyaid ketrecbe dugod, és az ott vergődik láncra kötve, nem szabadulva a rideg falak közül, és ki van éhezve szeretetre, csak egy a megváltás, ott a lakat az éltető a szíveden, amit bármikor önmagad gondolatiságának kulcsával kinyíthatsz, hogy szabadok legyenek érzelmeid, és soha nem hátra nézve a múltba, mert az emberi és gyarló gondolatok kötélként húznának vissza, tépnék szét a tested-lelked, fájdalmas kínhalál lenne az átok, az örök gúzsbakötés, s csak a csodákra fogsz várni, míg élsz, mely talán nem jön el soha.

Amit elfogadsz, attól teret kapsz. Ami téged vonz, azt te is vonzod. Aminek ellenállsz, az hat rád!

Ami téged vonz, azt te is vonzod!

A csoda, az micsoda? Ha eddig mindig úgy éltél, ahogyan mások akarták, hát a boldog életet nem a szabadság jelentené a számodra, melyben halként úszhatnál, kis ebihalként egy nagy cápa mellett, de amikor az a cápa téged nem képes megharapni, mert megszeretett téged, hát félnél e tőle, miképpen hozzásimulj, vele járj és kelj a nagy világban, este fáradtan pihenj meg mellette csendesen, érezd az ő szívverését és a tiedét, mely oly hatalmasan, és egy ütemre fog verni, mint annak a nagy cápának a szíve, mely téged felemel. Mindez fordítva is igaz, mert a nagy szeretet félti a kis ebihalat, és ezáltal a nagy cápa is kis ebihallá tud válni. És végülis nincs is kis ebihal, sem nem nagy cápa, ha közös a szeretet, a szerelem, mert az nem ismer határokat, nagyságokat, és semmiféle semmit sem, csak egyet közös dolgot, veled lenni jó!

Csak akkor kaphatod meg azt, amit akarsz, ha tudod mi az.

A szex átírja két egymást jól ismerő ember kapcsolatát, a tagadással állítasz, a teremtéshez tér kell

Egy igaz férfi sohasem azért akar szeretkezni az igaz nővel, hogy egy strigulát behúzzon a noteszébe, meg hogy megkapja "prémként" a muffját, ezzel teljesüljön a megálmodott vágya, meg hogy beleélvezhessen, hanem valami másért, valami magasabb rendű és szintű elhivatottságért, ami test-lélek-kötődése és barátsága is egyben. A mások által terjesztett szlogenek szavaival élve, minden más színben lenne, tűnne fel, másképpen néznél rá, a nagy Ő-re, ha teszed, ha mered. Egy igaz és vágyódó férfi, mely lelkében él még az őszinteség, s az dühöng, ha korbácsolja a lelkét a nő látványa, valamint annak szavai és érintése, akkor az nem lehet más, mint egy magasabb szintű és rendű elhívatás tudat: "Bárcsak már túl lehetnék már veled a szexen, mert csúnya szóval élve, ez már csak egy dolog nálam, én az utána való dolgokra vágyom, amiket nagyon szeretnék már átélni, azt az egy új világot, mely egy újabb kapcsolat kezdete lehetne. Tuti becsukott szemmel csinálnám végig, s várnám, hogy megtörténjen az aktus, a csoda, a megnyíló fény új útja, azt hiszem az lenne neked is, meg nekem is a teljes feloldódás, az egyé válás öröme. Na, akkor adhatná önmagát utána az igaz nő, bele-bele kerülve egy másik világba és időtérbe, a szerelem vonzásába. Megláthatná, nem kellene többet vakon tapogatóznia a sötétségben, mert amit eddig is látott-tapasztalhatott, az igaz férfi életéből-vallomásaiból, azt készen kaphatná, csak meg kell valósítania. Azt a világot már nem kellene teleordibálni nem tetsző szavakkal, mint manapság, mert nem találod meg benne önmagad, és nem is lenne mit, hiszen azzal csak az új szeretet rombolnád, de ha két ember szereti egymást, akkor ilyenről szó sincs, nem létezik.

George L. Werton: A true man's secret diary  (Egy igaz férfi titkos naplójából (részlet)

"Egy igaz férfi, ha mégsem érne célt, akkor folytatja tovább az ostromot a szeretett nő felé, nem adja fel,és szlogenként teszi ki maga elé: "Beveszem a váradat, csak legyen még puskapor az ágyúban. Az tuti, hogy jól mutatnál a farkamon :) , de James Blaund-ot kellene énekeljél majd egyszer szex közben, a Goodbye my friend (Viszlát barátom). Legyen az máris az első aktusnál, végülis Isten által elrendeltetett az nap, amely után megtanulok a kedvedért gitározni, a közös játék öröméért."

"Ha az igaz férfiként kicsit elragadtattam volna magamat, de ezek vannak bennem, s muszáj voltam kiírni magamból a barátomnak. Szerinted kedves naplóm? Viszont mindezekre nem kell válaszolj, maradjon meg benned mindez, ha jó, ha rossz volt hallani felőlem ilyeneket, azt másképpen kell kifejeznem, vagy gyűlölettel, vagy szeretettel. Ez a kettősség, vagy igent, vagy nemet jelent, közte csak az idézőjelbe tett perverzitásom van, amiről tudsz, de az csak azért van, mert az akaratom ellenére sem bírok magammal, ha a közelemben van a nő. Arra meg gondolni sem merek, mi lenne ha a perverzitásom lehetőséget, azaz igent kapna, ahhoz nagyon ott kellene lennie egy nagy pillanatnak, ami nyílt és őszinte, egyértelmű és nem lehet kikerülni."

 "Igaz én vágyott nőm, hogy nincsen kisebbségi komplexusom, csak egy dologban, de ha megérzem, akkor már az sem lenne, csak a csőd, a teljes megsemmisülés, azaz nem lehetsz az enyém, amíg a világ világ számomra.......Van viszont egy problémám, mivel rád vagyok kattanva, belédzúgtam, hogy őszinte legyek, vágyom arra, miképpen foghassam a kezedet, s mint igaz a mondás, nem tudom hallottál e már róla, a legnagyobb szexuális élményt az jelenti egy férfi számára, ha foghatja egy nő kezét folyamatosan. Szerintem fordítva is igaz. Én vérbeli és egy rád büszke pasinak éreztem magamat melletted, mikor foghattam a kezedet, s mikor sokszor játszottunk az újjainkkal, vagy ozokat összekulcsoltuk, az maga a csúcs előtti csúcs. Igazán izgató, egy előjáték, szexuális élmény, mert benne van a test őszinte játéka, a kívánalom, az érzelmek háborgása-vihara, mely abban a pillanatban léteznek, meztelen és kendőzetlen játszadozás, az igazság, melyet nem lehet megjátszani, főleg ha viszonozzák, mivel ugyebár el is lehet azt engedni, ha nem úgy érzel, de te is benne voltál, sőt kezdeményeztél is, ami meglepően csodálatos volt, igazán csak felhúztad vele az agyacskámat."

"Nos, lényegében nem is erről akartam írni, csak ezzel összefüggésben, hogy még mindig folyok, ha rád gondolok, s fájnak a "babszemjeim". Hogy mi lesz ebből, nem tudom, csak sejtem, mert nem látok beléd, nem ismerem a gondolataidat, viszont nem félek, mert olvad az a jég, csak az a baj, én már elolvadtam, te meg még nem merültél el a habokban, ugyan fel-fel bukkansz jéghegyként cseppet benne, megvillantod magadat, a testedet, de én meg várakozok, miképpen együtt hullámozzunk. Mi a gyenge pontod? ( "G"-pontod a Bermuda háromszögedben, mely mindent nyomtalanul elnyel és örökre eltűntet.)"