Pofára fagyasztott mosolyok terméketlensége a világ,
Ütőerekben megálló véráramlás döglődő szívtelensége.
Sápadt arcokon táncoló hold húzza el, a kvóta nótákat.
Ki fél, holnap nem él, ördögében teljesül a szerelem kéj.

A kép illusztráció: " Vidd a testét, bűzölgően rothadó szagú hazug szavaknak"

Visszavitt lelkek az ördögnek hitükben, az örvény az erény.
Rágózó  szuvas fogán fogpiszkálóval felszúrt életek sírnak,
Angyalok köpnek alantas hitű életekre, fekáliában a félelem.
Izmos patájába karcol az erény, s csődje nem csiklandozza.

A kék-szín a szemekben, a rothadás zöldjének kertjében fű,
Veszített fogazatú szuvas járdák köveit sakkozzák fehérre.
A szél üvöltése viszi a lelkeket, testükön bűzölgő gennyeivel,
A sors iszik rá vörösboros áldomást, bódító mérlegen testek.

Akaró merevgörcsös kezek fogása vesék szorításában fáj,
Amazonoknak csupasz nyaka, hurokban vergődő kín halál.
Jár a tetves lélek, tengerbe mosva sóval kipálló szenvedése,
Járja az ördög a vágyai táncát, testet rabolt, nem henyélt.

Egyszer volt, hol nem volt a butaság, és ésszel élt értelem,
Vele cseszett ki az élet, s porfelhőkben köhögő vírusszörp.
Apák toronyként őrködő sírokon, kénes vizeletük áztató sav.
Anyák könnye gaz hazugság, sárrá duzzadó rothadó eső.