Fura egy teremtmény az ember, a vágyaival együtt. De mik azok a vágyak, amiért oly odáig vagyunk, miképpen azok teljesüljenek. Jobban meg kellene szemlélnünk magunkat, s emberszámba venni önös önünket, mert hát az emberi élet és elme, igazán csalfa dolgokat tud művelni ám, és úgy, miképpen észre sem vesszük, mire is vágyakozunk, csak vágyunk valamire, néha a semmire, s félelmet okoz bennünk ennek be nem teljesülése, vagyis a lelkünket gyötri, mely nyomasztólag ül rá arra, mintegy betegséget okozva ezzel a szervezetben. (blogger filozófia)

Tegyük minőségileg magunkat rendbe, mert nem biztos amire vágyunk, arra vágynunk is kellene, és mi, vagy ki által, vagy milyen okból gerjesztődnek bennünk ezek a vágyak, melyek elvonják tőlünk más vágyak iránti saját identitásunkat, azaz készen tálalva kapunk majd mindent, a tudatunkra értve, még a vágyak iránti képzeteket is, mert belénk nevelik gondolatának meg-fogantatását, amit ha törik, ha szakad, véghez is visszük, sokszor bele sem gondolva, mit is teszünk, és kiért tesszük. Minél több bennünk a mások által kreált, és ezáltal bennünk gerjesztett vágyak "tengere", annál jobban elveszítjük saját vágyainkat, azok soha meg nem valósított értelmét-okosságát, emberi mivoltunk jövőbeni alakulását, egy személyben önmagunkat, s a mások által bennünk gerjesztett vágyak szolgái leszünk, s nem fedezhetjük fel az igazi énünket benne, és a személyre szabott és a jellemünknek megfelelő vágyainkat, mert el van terelve a figyelmünk róla, azaz önmagunkat feladjuk és a mások iránti, valamint bennünk gerjesztett vágyakból, másnak, más vágyainak kezdünk élni és létezni, mintegy alárendeltebb vágyküszöbökkel. Na ilyenkor kell feltenni a kérdést, ki vagyok én, ki voltam, és kivé lettem, egyáltalán én vagyok az, vagy valaki más, akit formára teremtettek meg, sablonosan tömeggondolkodóvá, és átalakítottak, leszoktatva arról, hogy saját vágyaim legyenek, gondolkodjak egyféleképpen, ami mások számára megfelelő. Ki gondolkodik azon vágyai megvalósításakor, hogy lehet nem is az Ő vágya, csak egy megteremtett világ szemléletének, követelményeinek való megfelelés által kreált vágy benne, ami nem is az övé, nem is az ő szellemi terméke.

A ma világszemlélete, társadalmi berendezkedése, beállítódottsága, az általa kreált elvárásoknak megfelelően a vágyak halmazatai. 

Mielőtt valaki degenerációnak, poéta hivalkodásnak vélné a megfogalmazott vágykommentárt, ki kinek alapon, maximálisan beteljesült vágya, soha nem lesz, mivel, és a mások által deklarált vágyhalmazok, nem engedhetik meg, hogy az általuk, és a létezésüket fenyegető kétes eredetű, és az emberben felébredt, megfogant gondolatok felszínre kerüljenek, mert a társadalmakra nézve is veszélyesek lehetnek, ezáltal megmarad, soha meg nem születendő, be nem teljesülendő gondolatként, a soha meg nem valósítható vágytömeg, és működésbe lép az emberi elmében a mások által generált vágyak iránti megvalósítás ténye, az ő szolgálatukba állítva az emberi erőt, a lelket, a tudatot, a szellemiséget, megszüntetve az egyént, az egyéniségét, illetve annak fogalom rendszerét burkoltan. Nevén nevezik a gyermeket, hogy egyén, de hol és melyik világban, mert a földön nem az biztos, mivel ha csak a törvényeket vesszük alapul, akkor az 70%-ban a vagyont, és a pénzt védi, s csak a maradék 30%-ban az embert, akkor mennyi a vágyak megbontásának arányszáma annak tekintetében, amely kifejezi az emberi és ősi genetikája által benne hordoztatott valódi, a ma korában már szinte alig ismert vágyhalmazait.

A gondolkodás vágya, vágy a szabad gondolkodásnak

Néha nem árt leülni, és jól elbeszélgetni önmagunkkal, a lelkünkkel, miért és kiért éljük le az életünket, mire pazaroljuk el minden lélegzetünket, véges energiánkat, amit a teremtőtől kaptunk ajándékba, de úgy is fogalmazhatunk, az édesanyánktól. Szűz gyermekként, tudattalan jöttünk a világra, nem tudtunk semmit, tartalommal töltöttek meg minket az évek során, és mivé lettünk, arról csak részben tehetünk, mert hát a gyermekkor a legmeghatározóbb kor, egy ember tudatfejlődése szempontjából, melyek a későbbi vágyaink alapjait is képezik, illetve gerjesztik, szoros összefüggésben az elért, és megélt életszínvonalunkkal, annak minőségi, és elvonatkoztatva, a társadalom hierarchia szintjén elfoglalt pozíciója szemléletében.

Merészen győztesnek lenni, igaz vágyakat gerjeszteni, hátralépve egyet.

Lépni vissza egyet az életedben, és miért nem előre kettőt, ez nagy kérdés, de megéri gondolkodni rajta, miképpen fékezd le magad, és bizony általában nem sokan mernek feladni dolgokat, elért eredményeket, mert félnek a bukástól, viszont mint az emberek többsége, jó hódolója az életnek, ha nem is sikerül valami, nem hiszi, hogy ott kezdődik az igazi élet, mert van miért tovább küzdeni, s aki ezt meg tudja tenni, na az az igazi győztes, a csata nyertese, akinek saját vágyai gerjesztődnek, nem kreált, az elvárásoknak megfelelő, amiket ha belerokkan, akkor sem fog tud teljesíteni, főleg nem önszántából, mert hát arra is ügyelnek, nehogy sikerüljön, romantikusabban fogalmazva, ha nem lenne társadalmi hierarchia szint, úgy a vágyak területén, illetve közt sem, melyek viszont az alapvető emberi méltóságokat, a léthez való alapvető jogokat sem kímélik, mivel a vágyak elosztása sem egyenlő, így az önálló vágyak sokszorozásának neve:Kuss!, az van, amit megélhetsz, mások vágyait nem élheted meg, a helyed ott marad, amilyen társadalmi rétegbe születtél.