Kedves tahók, bunkók, undorítóak, ocsmányok és dilinósok! 94+

Egy kis eszmecsere az agyi tevékenységekről, arról a fennmaradó 94%-nyi szürkeállományról, mely kihasználatlan, és a mai társadalmi felfogástudatunkkal azt sem tudjuk mit rejt, mire képes, milyen formáló erővel bír. Talán, akinek van igaz hite, csak azt csaphatja meg ennek szele, ha önzetlenül rábízza magát, és a kísértésnek nem enged.

Szólok hozzátok, mert veletek nem foglalkozik senki, nem köszönt titeket undorító szavakkal, nem ismeri el, hogy ti milyen rossz emberek vagytok, és mégis értékesek, csak a kedves emberek ezt nem ismerik el, akkor felteszem a kérdést, hogy okosak, mikor megtagadnak titeket.
Tudjátok kik a kedves emberek? Azok, akik értelmeseknek nevezik magukat, de mire fel, hiszen az agyuknak a 6%-át használják ki, és a többivel mi van, a fennmaradó 94%-al? Einstein kivétel volt, hiszen az agyának 7%-át használta, és mire vitte? Meghalt. A kedves emberek, eme csekély agyi tevékenységnél is néha több bennük a gonoszság, mint a jóság. Na, akkor kik a kedves emberek, mert a fennmaradó 94%-ék tudás birtokában, lehetséges szembe köpné magát, vagy belátná, miképpen azt sem tudja, mit csinál, miért teszi és tette. Nincsen veletek baj, kedves tahók, bunkók, undorítóak, ocsmányok és dilinósok, mert a megítélés szempontjából, mindig a többség dönt, de ha az agyi tevékenységek arányszámait nézzük, miképpen mennyi százaléka van kihasználva az agynak, ilyen esetben nem beszélhetünk többségről, azaz csak primitív csírakezdeményekről, valamint a fennmaradó 94%-ban, amiről szinte semmit nem tudunk, milyen lenne a fogadtatásotok, meg a megítélésetek, vagyis ha elmondhatná az emberiség, hogy elérte az 50-50%-os agykihasználtságot, akkor is csak a +1-es szavazati többség arány dönthetne, eme kérdéskörben.
Tehát kedves tahók, bunkók, undorítóak, ocsmányok és dilinósok!
Értékesebb emberek vagytok, hiszen ti olyan dolgokat tudtok az agyi tevékenységeitek birtoklása által pluszban, amelyet mások nem, vagy nem képesek rá, mégis ők a kedves emberek, az önmaguk által menedzselt sík hülyék, mert az agy tevékenységének kezdetleges és primitív kihasználtsága miatt, körülbelül a petesejt megtermékenyülésének szellemi színvonalát és értékét ütik meg, és azt szimbolizáló 6%-ot, a tudat kezdetleges csíráját, mert ennél az arányszámnál tudatosságnak se híre, sem hamva, legfeljebb az ösztön cselekszik, azt próbálják befolyásolni a kedves emberek. Azt mondják sokszor, az igazság odaát van, na persze, hogy odaát, s a legtermészetesebb dolog, miképpen abban a fennmaradó 94%-ban. Akkor ki is az okosabb? Ti, vagy a kedves emberek. A kedves emberek, csak annyihoz értenek, ami le van korlátolva bennük, szabályok közt élnek, napi rutinfeladatokat látnak el, jó bevált szokásaik vannak, nem ütnek el a társadalmi normák által kreált elvárások jól bevált szokásaitól, de ti szabadok vagytok gondolataitokban, hiszen olyan dolgokra is képesek vagytok, amit az okos emberek korlátolhatnak csak meg bennetek, ha engedelmeskedtek nekik, mivel félnek tőletek.
Amíg a kedves emberek viselkedése szabályokhoz van kötve, addig ti ösztönösen cselekedtek, a kedves emberek szerint bunkó, tahó, undorító és dilinós módon, amiről ők nem tudnak-tudhatnak semmit, mert nem korlátolva vannak, de ti igen.
Már József Attila is megírta, hogy:

"Légy ostoba, ne félj, a szép szabadság, csak ostobaság, eszméink között rabon ugrálunk, mint az üldözött majom, ki tépi ketrecének rácsát". 

Ő is dilinós volt, szétgázoltatta magát a vonattal, és mostmár két kereszt neve van. Használta Ő ekkor az agyát? Nem, de mégis a kedves emberek közzé sorolják, amire még nem sikerült rájönnöm, hogy miért, de nem akarok feléje hálátlannak lenni, mégis csak dilinós volt.
Az emberi gondolkodásban fennmaradó 94%-ék, melyet az emberek nem vesznek igénybe gondolkodásra, de mégis az a 6% -ék tudat használata határozza meg a sorsotokat, ezáltal ítéletet hozva a 94%-ban eltévelyedettek számára, és olyan okok miatt, mely a kedves emberek tudatában nincsen rögzítve, de nem is tudnak róla, nem is fognak soha.
Aki viszont megtanul visszafelé gondolkodni, kontrollálni saját sorsát, mire használták fel mások eddigi életének formálásában az agyának 6%-át, az tudja csak igazából, hogy ő ki, mire képes, mire készítették fel az életben, mi a szerepe, a kihasználhatósága oka mások számára, mellyel engedékenyen és beleegyezése nélkül hozzájárulásával, miképpen élete felett, tudattalan állapotában, rendelkezzenek felette, de ha mindezekkel tisztában van, az ismeri a saját sorsát, tudja mit miért tesz, és mit tesznek vele.
Ti kedves tahók, bunkók, undorítóak, ocsmányok és dilinósok, nektek azért van költőien szép szabadságotok, mert mindezt nem fogjátok fel, tudomást sem vesztek róla, de ezért nem szeretik a világ társadalmai, mivel félnek és rettegnek tőle, ha egy kor meghozza a saját maga új stílusát, úgy zenében, vallásban, viselkedési normákban, korszakokban, valamint irányzatokban. Olyan dolog ez, mint a férfi lába között a heregolyó, melyre mára egy egész gazdasági, társadalmi iparág épült, mely szabályozza, korlátolja annak működésének szabadságát, és aki le akarja engedni annak tartalmát, nem biztos, hogy még-egyszer le tudja engedni, mert tahó, bunkó, undorító, ocsmány és dilinós, és egy szkeptikus poénnal lezárva: "Munkás ököl, vas ököl, oda üt, ahova köl!"