BANDADRIATICA "vérátömlesztést" hajtott végre a zenéje által, a nyíregyházi közönség ereibe, lelküket felpezsdítette, arcukat mosolyra bírta!

"Nos a Bandadriatica, és körülbelül ennyi is lehetne a kritika, de nem azért mert a jó kritika megírásához ismerni kellene az együttes múltját, vagy beszélgetés útján kikérdezni őket, netán az internetről némi alapinformációt gyűjteni a megíráshoz. Egy baj van, az anyanyelvükön nem értek, az interneten semmilyen féle információs anyag nincs róluk, a Vidor fesztivál programfüzete meg csak annyi adatot tartalmaz, ami annyira elegendő, hogy köhögjön egyet az ember, oszt volt is, meg nincs is. Marad hát a személyes tapasztalat, mint személyes "szenvedője" az eseménynek. Szenvedtem, mert fotózás közben is jártak néha a lábaim, no meg elfelejtettem fotózni néha, annyira magával ragadó zenét hallhattunk ezen az estén. A nyíregyházi közönség, ha csak majd két órára is, de igazi balkáni szívűekké válhattak, a vérük is pezsgett, férfiak és nők testei ropták a táncot, édes himbálódzó hajlékonysággal. Volt merszük, mert az előadás jó szokás szerint, csak ülve volt nézhető a rendezők jóvoltából, s mintegy hat méteres sávban csak üres tér a színpadig. Egy vérmes fotós, aki csak amatőr, és a feje belelóg az előadásba, vagyis a nézők látóterébe, kicsit gáz, de vastag a bőr, meg hivatkozási alapnak ott van két kicsi táncoló szépség, a szüleivel. Nos egyre többen mertek közeledni a színpad elé, sőt egy barna hajú gyönyörűség a nézőközönség felé fordulva inteni kezdett feléjük, miképpen jöjjenek táncolni. Megemelkedtek a fenekek, de sokan tanácstalanok voltak, s visszaültek a helyükre, miképpen csak egy rövid pillanatra, mert akikben volt vér, azok mentek. Két perc sem telt bele, s ha átlátható tömegként is, de beindult az igazi buli, a zenészek nagy gyönyörére, mert hát bennük is vannak érzések, érzelmek, boldogság hormonok, ami perceken belül forrósággal öntötte el őket. Na ekkor kapta meg a nyíregyházi közönség a zenekar jóvoltából, a heves vérmérsékletű zenei hangzást, s természetesen a zenekar bevonta őket a színpadi produkciójukba is énekeltetéssel, ami a kezdeti kis-csendesség után, üvöltéssé fajult néha. Volt, aki a koncert befejeztével kicsit furcsán beszélt, de nem a nyelvével volt a gondja, ami amúgy is elfáradtan pihent az ajkai közt, hanem a hangszálaival.



Claudio Prima, az együttes frontembere, igazán csak kitett magáért ezen az estén, de nem elfelejtendőek a zenekar további tagjai, akik a sikerük láttán beleadtak apait-anyait, úgymond tiszta gyermeki szívvel játszottak, bohóckodtak a színpadon, s elmondható az a tény is, hogy a hangszerek sem maradtak ki a kis-kegyetlenkedésekből, mert igazán csak ki voltak használva, mondhatni, nagyon üres alapjáratban nem nagyon jártak és pihenhettek. Ha keresni kellene a hibát a zenekar tagjai közt, ki volt esetlegesen a fasorban, akkor ez lehetetlenség, mert hatalmas össznépi, azaz akarom mondani, hatalmas kis-családként játszottak a színpadon, ahol nem maradt az egymással való huncutkodás sem, hiszen a hangszereik által néha "beszóltak" egymásnak. Kiemelném mégis Gaetano Carrozo harsona játékát, mert olyan színpadi elemeket mutatott be néha, amit egy átlag koncerten még híréből-hamvából sem ismernek, annyira szívbe lopakodó huncutan mosolygós gyermekként játszott, nem volt rest ülve is harsonázni, ami kissé szokatlan. Végezetül mindent összevetve, nem elfogult dicséret illeti a zenekart, mert igazából és jó magyar mondás szerint, fikázni való nem volt az előadásukban, ha akarattal is, de nem lehet semmivel sem lehordani őket. A koncert végén a rajongó táborral való találkozásukkor is készségesen segítőkészek, válaszolnak mindenre, már akik tudnak tőlük kérdezni, de a kézzel-lábbal való mutogatásnak is nagyon örültek, a kézfogás meg elengedhetetlen volt."- a blogger kritikai megjegyzése.

 Zenészek:

Claudio Prima: organetto, Voce
Redi Hasa: cselló, buzuki, basszus ELETTRICO
Emanuele Coluccia: szaxofon tenore e szoprán
Andrea Perrone: Tromba
Vincenzo Grasso: clarinetto, szaxofon tenore
Gaetano Carrozzo: harsona
Domenico Zizzi: tuba
Ovidio Venturoso: batteria, cajon, percussioni, effetti

Vendégek:

Király Naat Veliov: Tromba
Maria Mazzotta: Voce
Alessandra Caiulo e Carla maniglia: Cori
Manuela Salinaro: tar
Giancarlo Paglialunga: Tamburello
Valerio Daniele: chitarra

 

A BANDADRIATICA további 66.db koncerten készült fotóját nézheti meg, ha a bejegyzés alatti, további bejegyzések gombra kattint!