Romengo és Lakatos Mónika, Vendég: Dresch Mihály
Nyíregyháza, Vidor Fesztivál, 2015.09.02. A Kossuth-téren, a Római Katolikus templom előtt felállított színpadon játszott a közönségnek, és okozott felejthetetlen, bámulatosan hangulatos estét a Romengo együttes, és énekes nőjük: Lakatos Mónika.
A blogger megjegyzése a Romengo és Lakatos Mónika fellépése kapcsán, így másnap kora délután. "Mikor megláttam a színpadon bazseváló zenekart, azt hittem szarrá unom magamat, készítek egy-két fotót, majd végig unom az egészet. Rockker vagyok, de tökömtől az agyamig minden tele lett vérrel, amikor elkezdtem élvezni a zenét. Amatőr fotósként az első sorokban álltam, a hátam mögött semmi, csak hat méter üresség, és a színpad előtt, aranyos kis roma gyerekek ropták a táncot, de nagyon kevesen, majd a zenekar invitálni kezdte a végefelé a közönséget közös táncra. A kényelem dominált az ülők között, de akiben volt roma vér és kultúra, az mind előre jött, s lett egy fergeteges buli a végére. Basszus kulcs, nem is rossz a romákkal szórakozni, van a pucájukban vér, és igaz hitű, kitartó nemzetség, nagyszerű egységet alkotnak. Ha láthattad volna azt, amit én, ott volt a zenei érzék, a tánc, az átélt tánc, és Guszti sem kapott kimenőt ugyan a zenekartól, de otthagyta szónélkül a színpadot és lelépett a közönség közzé kicsit bulizni, úgy kellett visszacsalogatni, nem nagyon akaródzott neki, csak amikor már belátta, kicsit gázos a szituáció, miképpen ma este Ő is szolgáltatja a zenét, szükség van rá is a színpadon. Ja, és koncert befejeztével kiültek az emberek közzé beszélgetni, Lakatos Mónikának pedig külön bemutatta tánctudását egy kisfiú, hagyományosan tapsolásra, csettintésekre, nem megfeledkezve a hangszálak kísérő dallam-hangjairól. Mindent egybe vetve, tök jó volt, bassza meg a magyar kultúrát részben, mert ennek összességében, vagyis ennek a zenének, régire visszatekintő hagyománya van, igazi ősnépi. Sok sikert nekik, de igazán. Mostmár ők is hallhatatlanok, vagyis a kultúrájuk a számomra, de azért mellette a rock is örök és hallhatatlan."-blogger
A Romengo együttes magyarországi oláh-cigány zenét játszik. A tagok nagyrésze ezt a muzsikát anyanyelveként sajátította el. Így hagyományos alapokon, a létező cigány népdalok mellett saját számokkal és hangzásvilággal érkezik a magyarországi színpadokra a zenekar, azok után, hogy 2006 óta Európa számos országában igyekezett Magyarország jó hírét vinni. Hagyományos cigányzenét játszanak érzelemmel és mégis nagy frissességgel, dinamizmussal. Muzsikájukat a hagyományok tisztelete és a megújulás jellemzi. Az oláh cigánykultúra zenei
örökségéből táplálkozó zenekartagok egyikét-másikát ismerhetjük az Ando Dromból, a Romano Dromból, a Rajkó együttesekből vagy Palya Bea koncertjeiről. Repertoárjukban nem csak a családi körben tanult, gyűjtött, hanem saját szerzemények is szerepelnek. Vitathatatlan, hogy a Romengót elsősorban a vezető énekesnő, Lakatos Mónika teszi egyedivé. A klasszikus roma szépség tengernyi hajával sajátos éke az együttesnek, ugyanakkor zenei alapköve is annak tiszta, telt hangjával.
A Romengo a hazai roma folk egyik legrangosabb, magyarországi oláhcigány zenét játszó együttese. A
tagok nagy része ezt a muzsikát anyanyelveként sajátította el. Így hagyományos alapokon, a létező cigány népdalok mellett saját számokkal és hangzásvilággal érkezik a magyar színpadokra a zenekar, azok után, hogy 2004 óta Európa számos országában igyekezett Magyarország jó hírét vinni. A „Kétháné” és „Nagyecsed-Budapest” albumuk is a World Music Charts Europe Világzenei Toplista top 10-es listáján szerepelt.
Forrás anyag: http://zene.hu/20120313_roma_muveszeti_fesztival_
az_a38_hajon
Az együttes tagjai:
Lakatos Mónika – énekes
Rostás “Mazsi” Mihály – énekes, gitáros, szájbőgő
Lakatos “Guszti” János- kanna, tánc, szájbőgő
Kovács Misi – hegedűs
Novák Csaba- nagybőgő
A zenekartagok egyikét másikát ismerhetjük a felsorolt együttesekből.Pl: Palya Bea,Ando Drom,Romano Drom,Rajkó együttesekből.
További 26 kép megtekinthető a Romengo és Lakatos Mónika együttesről, a bejegyzés alatti és további bejegyzések gombra kattintva!
Romengo együttes az Oláh cigányok zenéjének megőrzője és megújítója
Hagyományos cigányzenét játszanak érzelemmel és mégis nagy frissességgel, dinamizmussal. Muzsikájukat a hagyományok tisztelete és a megújulás jellemzi.Hagyományos cigányzenét játszanak érzelemmel és mégis nagy frissességgel, dinamizmussal. Muzsikájukat a hagyományok tisztelete és a megújulás jellemzi. Az Oláh cigánykultúra zenei örökségéből táplálkozó zenekartagok egyikét másikát ismerhetjük az Ando Drom, Romano Drom, Rajkó együttesekből, Palya Bea koncertjeiről. Repertoárjukban nemcsak a családi körben tanult, gyűjtött, hanem saját szerzemények is szerepelnek. Vitathatatlan, hogy a vezető énekesnő, Lakatos Mónika egyedivé teeszi együttesüket. El kell ismerni, Mónikát nemcsak hallgatni, nézni is jó. A klasszikus roma szépség tengernyi hajával sajátos éke az autentikus, oláh cigány zenét játszó Romengo együttesnek, ugyanakkor zenei alapköve
tiszta, telt hangjával. Nem véletlenül vált az 1996. évi tehetségkutató győztesévé. Hangjának tisztasága, teltsége kiemeli az autentikus cigányzenét éneklő énekesnők közül.Blaha Lujza szavai a cigányzenészekhez
„Ti, akik annyi mosolyt varázsoltatok az ajkakra, annyi könnyet fakasztottatok a szemekben;
Ti, akik zokogó hegedűiteket annyi századokon át hűségesen megosztottátok a nemzet minden bújával és minden gyönyörűségével, dicsőségével,Ti méltán megérdemlitek, hogy írásban és képben megörökítsenek benneteket, és kedveseinek legszebb emlékei között őrizzen meg a magyar.”
Forrás anyag: http://www.cigany-zene.hu/2010/07/romengo-egyuttes-az-olah-ciganyok-zenejenek-megorzoje-es-megujitoja/
Az oláh cigányok zenéje és táncai
Az oláhcigány narratív hagyományok jellegzetességei. A cigány nyelv mint a közösségi értékrend hordozója: a hétköznapi és a rituális beszéd különbsége; a formális-rituális
beszéd műfajai és jellemzői; az oláhcigány "igaz beszéd" (csácsi vorba). A férfi és női éneklés "igazsága". Az éneklés mint közösségi esemény formai feltételei: formális viselkedés, formális beszéd, és benne való kötelezően aktív részvétel.Az oláhcigány népzene két műfaja ismert (’lassú’ vagy ’asztali’ dal loki / meszalyaki gyili és ’tánc-’ vagy ’ugrós dal’ khelimaszki / xuttyadi gyili) és jellemzői (népköltészeti jellemzőkkel); történeti változása egy cigány közösség zenéjének tükrében válnak változatossá az oláh cigányok táncai közt.
Az etnikus zenekultúra kialakulása
A hagyományos műfajok változása a 20. század második felében és az új populáris műfajok. Hagyományos műfajok: A zenész mesterség továbbélése a 20. században és ennek útjai (klasszikus és jazz zenészek, a cigányzene klasszikus zenei rangra emelésének kísérlete, romungró etnozene); a cigányzene szerepe a cigány etnikai tudat kialakulásában. A színpadi folklór kialakulása (beat-mozgalom, táncház mozgalom; a rendszerváltás után), ideológiák, előadók (Kalyi Jag, Ando Drom, Kanizsa Csillagai stb.) és stílusok. Akisvárosi/falusi hagyományőrzés.
Új populáris műfajok: színpadi folklór populáris elemekkel, cigány báli zene, roma rap (Fekete Vonat), magyar pop zene roma elemekkel (Romantic). Az új műfajok felhasználása a cigány közösségi eseményeken: a cigány bálok (családi és kisebbségi önkormányzati rendezvények) mint új közösségi szórakozási formák, valamint a kisegyházak roma zenéje.
A cigányság tánckultúrája
A cigányság fontos és többrétű - megőrző, színező és összekötő szerepet játszott a befogadó népek kulturális életében. Nemcsak a régibb, feledésbe merült hagyományok hű őrzői, hanem az újkori nemzeti kultúrák képének kialakításához, színezéséhez is hozzájárultak, s figyelemreméltó emellett kulturális összekötő, közvetítő szerepük is. A régi magyar zene- és tánc- kultúra bizonyos archaikus rétegeit, típusait sokszor éppen az elmaradottabb, nem zenész cigányok őrizték meg napjainkig, a zenész cigányok pedig az új magyar zene- és táncstílus kialakításában és gyors népszerűsítésében vállaltak jelentős szerepet.
A Duna menti úgynevezett beás cigányok például bizonyos észak- balkáni táncformák hordozói, a felső - Tisza-vidékiek a pásztortáncokkal rokon botolóban jeleskednek, Erdélyben pedig a friss csárdás régies, összefogódzás nélküli formáját tartják jellegzetes cigány táncnak. A Kárpát-medencei cigányság tánc- és zenekultúrájában az úgynevezett nagytájak szerint tapasztalhatók kisebb-nagyobb különbségek, még- pedig nagyjából úgy, ahogyan a parasztság kultúrájában mutatkoznak meg a jelentősebb -a különálló történeti-társadalmi fejlődésből adódó - regionális eltérések. 
A tiszántúli magyar és oláh cigányok tánckincse és dalkészlete között ugyanis például sokkal jelentéktelenebb az eltérés, mint egy-egy bármilyen tiszántúli vagy dunántúli cigány közösségé között. Az erdélyicigányok viszont ismét egymáshoz hasonló, lényegében egynemű. A cigányság kultúrája szorosan összefonódott a mesemondással és az énekléssel. Legalább ilyen fontos azonban - mindkét művészetet kiegészítő, megkoronázó tánc. A művészet és ennek művelése már az ősemberek életében jelen volt, szent, kultikus célokat szolgált. A 
művészetek megalkotása, és a mindennapokba való beemelése igazi, csodás emberi teljesítmény. A cigányság egyes csoportjai nem szakadtak el olyan formában ettől a művészet -központúságtól, mint a mai modern ember. A mese, tánc és zene fonja őket harmonikus egységbe, s kölcsönöz egy olyan többletet, amit a huszadik század modern embere igazából csak irigyelni tud. A cigányok táncai közül az egyik legősibb, a botoló -, ami a régi pásztorok világát eleveníti fel. Magyarországon csupán a cigányság táncolja ezt a maga természetességében. A hazánkban élő cigányoknak két jellegzetes tánca van, a "cigánytánc" és a "botoló" (botos)tánc. A cigánytánc az oláh cigányok tánca, táncolhatja férfi egyedül, vagy 2 férfi nővel. Az egyes (szóló) táncnál a férfi a látványos virtuozitásra törekszik, pl. felugrik a levegőbe és kétszer összeüti a bokáját, vagy tánc közben "fúrót" csinál, "borotválkozik", "mosdik", stb. Páros táncnál - ahol a nő szemközt áll a férfival - már nem csupán a látványosság a fő cél. E táncban a nő arra törekszik, hogy "becsapja" a férfit, ami akkor történik meg, ha a férfi háta mögé tud kerülni, tehát kiforog, átbújik a hóna alatt, vagy oldalt elugrik. Ez szerelmi tánc is egyben, hiszen tele van érzelemmel. Természetesen a férfi ezt mindenképpen meg akarja akadályozni. Egymáshoz nem érhetnek, pl. a férfi nem foghatja meg a nőt. Tánc közben a nő szinte simán lépeget, karját kissé oldalt kitárja és ujjaival csettintget. Míg a férfi a tánc ütemének megfelelően a levegőbeugrik, tenyerével megüti lába szárát, leguggol. A botostáncokat az oláh cigányokon kívül magyar cigányok és teknővájó cigányok is táncolnak. Ezt a magyar pásztorok is ismerik, csak kevesebb figurával, mint a cigányok. Különbség még az is, hogy a magyar pásztor jobbára az ujjai között forgatja a botot, míg a cigánytáncos marokra fogja. Botolótáncot táncolhatja férfi egyedül, két férfi, férfi nővel és a nőnek soha nincs bot a kezében. A "botostánc" kifejezés csak összefoglaló és általános gyűjtő megjelölés, mert táncolnak bottal, ásóval, vasvillával, seprővel, napraforgószárral, sőt késekkel is. A teknővájó cigányok fejszékkel és bárdokkal táncolják. A botolónak - a cigányság körében - két típusát különböztetjük meg. A nővel járt páros formát és a férfival táncolt "küzdő" formát. Ez a "tánctípus" valamikor valójában a férfiak egymás közötti vetélkedésének volt a kifejezése. Az idők során ez a harcos vetélkedés a közösségi elsőségért vagy a nő elismeréséért - tánccá alakult, szelídült. A táncoló férfi a küzdő és forgató, vágó, ütő mozdulatokat végzi a nő körül. A botoló dallamok szövege is azt bizonyítja, hogy ősi eredetű, kultikus tánccal állunk szemben.
Forrás anyag: http://uccualapitvany.hu/wp-content/uploads/2014/06/Cig%C3%A1ny-szok%C3%A1svil%C3%A1g.pdf
