A rövid tényhírek. Halálos kimenetelű tűzeset történt Nyíregyházán, a Petőfi utca egyik lakásában 17-én este 21 óra után. További egy személyt vittek kórházba a mentők, súlyos életveszélyes sérülésekkel. A lakás teljesen kiégett, lakhatatlanná vált, az oltási műveletek kárai miatt, az otthon nélkül maradt lakókat ideiglenes szállásra költöztették.

Mozdulatlanság, némileg csendes szóbeszédes hangulat az emberek között, mert gyorsan terjed az információ, s a lakók összerakják a képet, idő-térben elhelyezik az esti történéseket. Néhány helyen cigaretta füstje száll az ég felé, a megszokottnál erősebb füsttel, vele száll a lélek sóhaja is, a pillanatnyilag felfoghatatlan dolgok kényszerítő érzeteivel. Könnyül a lélek, szaporodnak a szavak, lakótársak találkoznak, s mindenki mondogatni-magyarázni kezdi, mit látott és hallott az események kapcsán. Tragikus konferencia ez, de nincsenek viták, csak száraz tények.
                                                                     ****
"Én éppen levegőt akartam beengedni a szobába"-mondja egy középkorú, vörösesbarna hajú hölgy és hozzátette, mikor kinéztem az ablakon, akkor láttam, hogy a szomszédos lakás erkélyén, ami égett, a kisfiú állt kint és segítségért kiáltott: "Tessék segíteni, én nem akarok megégni!"-mondta sokkot kapott rémületében.
A fiatal szőkés-barna hajú hölgy emígy mondja el a történteket. A szobámban voltam, mikor hangos kiabálásra lettem figyelmes, kinéztem az ablakon, és megláttam a kisfiút, aki kiabálta, hogy: "Segítség, nem akarok meghalni"-mondta a kisfiú könyörgő hangon, de ebben a pillanatban ugrott is az égő lakás erkélyéről, pont az idős hölgyre, a nagymamájára esett rá zuhanás után, és annak teste fogta fel némileg a becsapódás erejét. Megdöbbentő, mert abban a pillanatban, amikor leesett a kisfiú, csak akkor vettem észre, hogy a szomszédhölgy már ott feküdt, lent a földön-fejezte be mondandóját.
Az előtte szóló hölgy kiegészítette azzal, hogy a nagymamának nem volt segélykiáltása, Ő szó nélkül ugrott csendben, mert meghallottam volna, ha segítségért kiabál. Voltak amúgy is bajok vele, biztosan öngyilkossági szándékkal gyújtotta fel a lakást, de nem akart megégni, így hát ugrott. Nem gondolt a gyerekekre, akik rá voltak bízva, hogy vigyázzon rájuk, azokat is veszélybe sodorta- hozzátette, ha öngyilkos akart lenni, miért akkor csinálta, amikor a gyerekek is ott voltak nála. Biztosan bekattant, s egy hirtelen elmezavar okozta nála mindezt. Oda egy élet munkája -fejezte be gondolatát.
                                                                       ****

Csak egy kicsi pontja a világnak, de nagy szó az ember életében: Otthon"

Időközben interjúkat készítenek a helyi, s az országos médiák a hivatalos szervekkel, az otthonukból kitelepítetekkel. Van köztük egy fiatalember, aki egy száll alsóban menekült el otthonából, az elsők közt vett részt a mentésben, jobb lábfején friss gézkötés, biztosan akkor szerezte a sérülést, amikor lánglovagok még úton voltak a katasztrófa színhelye felé. Igazán karakteres személy, aki tudja, hogy mit mond és mit cselekszik, mert alaposan felkészült, megfontolt személyiség. Ha szavaiból jól vettem ki, akkor ő nézett farkasszemet elsőként az égő lakásba való benyitás után, ahol a tűz már őrült iramban tombolt. Mint elmondja, mellmagasság felett (kb. 150cm.), csak lángnyelvek gomolygása volt, le kellett négykézlábra ereszkedjen, mert még egy kislány volt a lakás kisebbik szobájában, akit ki kellett menteni, de akkora volt a hőség, hogy vizes lepedőt kellet magára csavarnia, s csak úgy tudta kimenekíteni a kislányt.
A fiatal ember a későbbiekben elmondja még a szomszédainak, hogy ő felment megnézni a tűz eloltása után a lakásokat, mint mondja többször egymás után, minden porig égett. Azt is elmondja, hogy bement az alsóbb szinten levő lakásokba, ahol minden elázott, bokáig ér a szobákban a víz, s kicsit ezt úgy mondja el, mint egy csúcsélménynek számító, eddig még számára életében soha nem látott, hihetetlen tényélményt, miképpen a lakásokban a parketta felett víz van, abban kell járni, mint egy sekély tóban, melyen a tűzoltók fejlámpái, s az utcai világító testek fénye tükröződik, de benne van az élmény mondandója mellett szavaiban az is, soha nem szeretne többet ilyet látni.
Aztán sorban, mintha csak történések sorozatát írnák le a lakók, lassan, de összeáll a végleges kép. Szándékos gyújtogatás, egy öngyilkosság, egy súlyos és élet-halál közt lévő vendéggyermek, akit a rávaló felügyeletre bíztak meg, és egy kislány, akinek ki tudja még mi lesz a sorsa, mert nem lesz ki vigyázzon rá az anyja hiányában, aki távol van, de a vörösesbarna hajú szomszédasszony két napra befogadja, és hogy utána mi lesz még vele, azt sem tudni, sehová nem tudják végleg befogadni, csak pár napra.
                                                                   ****

A másnap hozza el a megvilágosodást, másnak a sötétséget.

Sok-mindenről beszélnek még a lakók, mikor a történtek kezdenek lecsendesedni bennük, többek közt arról, hogy még nem fejeződött be a tragédia sorozat, meg lesz az egységes hármas, mivel ezt az eset megelőzően, a házsor egy távolabbi lépcsőházában, egy alkohol függő asszony, a múlt évben öngyilkos lett. Regélnek róla,hogy mire képes egy tébolyult elme, csakhogy az alkohol általi függőségét megélje napról napra, és azt a cél érdekében tünetmentesen túlélje. Csak szavak ezek is, mégis megrázó, hogy egy alkohol beteg, aki pongyolában is képes elrohanni az alkoholért a kocsmába, nap mint nap ott ülni, elhanyagolva magát úgy szellemileg, mint fizikailag, nem törődve, az őt megszóló emberek megvetésével. Ő sem él már, s a két eset közötti kapcsolat, az emberi elme pillanatnyi zavara, s az az általi át nem gondolt, megcselekedett bűnök. Lesz e még folytatás, lesz e még harmadik eset, s a lakóközösség fenntartással kezeli a problémát, és hiszi, hogy igen, lesz.
                                                                       ****
A későbbiekben aztán elhangzott a vörösesbarna hajú hölgy szájából egy mondat, ami a riportíró számára sem hozott újdonságot, hiszen a szemével látta, hogy a környéken megszaporodott az ideiglenesen ott tartózkodó cigányság létszáma, csak nem a közelben található Guszev-lakótelepnek köszönhetően, valami másnak, hiszen az uralkodó szélirány, kódolt füstjét sem vitte arrafelé ama hírnek, hogy tűzeset van, a lángok meg nem is látszódhattak arrafelé. Végülis a mondat így hangzott."láttátok mennyi cigány gyűlt össze a környéken, honnan kerültek ezek ide ma, ennyit még nem láttam soha ezen a környéken." Bevallom én sem, de nem a hova tartozásukkal van baj, ugyanazon honfitársaink, mint mi, hanem a feka-orkokkal, a rabló kezű dizájn korvaldokkal, akik betörni-lopni jöttek ide. Végül-is betörni nem kell, betörték a tűzoltók a zárt ajtókat, ahol nem nyíltak ki és meg, mert például nem volt otthon senki sem. Ha oknyomozó szeretnék lenni, mint riporter, akkor tárva nyitva a Kánaán, csak be kell lépni oda, szó sem kérdez rá ki vagy, nem hogy ráköszönne valaki, hová pajtikám, hogy rohadjon le a keze az orknak. Adott a szitu a feka-romának, amelyik ajtó be van törve, oda nem érkezhet meg váratlanul senki, mivel nem is volt otthon, miképpen éppen most ért haza, s a tengeri malacát szeretné megmenteni. Magyar ember tudja, szabályok vannak, a mentésnek folyamat, veszélyhelyzet, nem szabad zavarnia a történéseket, nem kísérel meg felmenni a lakásába, tudja akadályozná a mentéseket, illetve ő maga is megsérülhet, így hát békében várakozna lent az utcán, mint a többi lakó, sőt közéjük vegyülve. Igen a tűzoltók által, s egyébként nyitva hagyott lakásokhoz engedély nélkül, nem megy fel senki sem, nem is zavarkodnának ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel, s az orknak az idő, mint a tenger, a fosztogatásra, s a figyelem amúgy-sem rájuk összpontosul, csak ügyesen, patkány módjára beslisszanni, bocsánat surranni a lakásba. Cigány betegség=orkidő, orkán módjára lehet "takarítani". Tudják a rohadékok a mentési akciók fázisait, folyamatait, miképpen az első, az ember élet, aztán a vagyon, na ezt kezeli válla felett elnézően problémának, az feka-ork. Ha ti így működtök, akkor én úgy fordítom le a helyzetet, bemehetek a törvények-intézkedések által nyitva hagyott kiskapukon.Ha lebukik, talán nem is igazoltatják, mert odalöki nemes egyszerűséggel itt lakik, csak véletlenül feljött valamiért, a személyes dolgait viszi le, mert azok nélkül élni sem tud. Talán karácsonyfaként teleaggatva, még meg is kérik, hogy gyorsan hagyja el az épületet, mert akadályozza a mentési feladatokat. Persze ennek a kis oknyomozásnak kétféle oldala lehet, hogy be tud e jutni a roma, vagy sem. Igen, vagy nem, a törvény, vagy a bűn érvényesül. Jelen esetben köztes az út, mert mindkettő ott volt, s a feka-korvald keze már bent járt a földszinti erkélyen, úgy szólt rájuk a vörösesbarna hajú hölgy, "mit csináltok ti itt? Menjetek csak el innen!"-hozzáteszem még, kulturált is volt.
                                                                       ****
Úgy éjfél körül a katasztrófa védelem, s a rendőrség részvételével, egybe hívják a részben csoportokra szakadt lakótársakat, megbeszélésre hívják őket össze a lépcsőházuk bejárata elé. Mint később kiderült, egyesével kísérték fel őket a lakásaikba a tűz eloltása után, mikoris már biztonságosan felmehettek, s személyes tárgyaikat vehették magukhoz. Főleg a fenti szintek lakói jöttek vissza keserű szájízzel, mert mindenük elázott, bokáig ért a víz a lakásukban. Milyen cseppnyi értéket képvisel egy orvosi beutaló, vagy papírok, de amikor megsemmisülnek a tűz, s a víz által, mégis milyen nagy értékké válnak, vagy az elengedhetetlen és rendszeresen szedett gyógyszerek.
Mivel a lépcsőházban sem villanyáram, se gáz, sőt elzárták a vízcsapokat is a szakemberek, és mindent összevetve az épület ideiglenesen lakhatatlanná vált, a városüzemeltetés szakembere, kijelölt szálláshelyeket biztosít azon lakók számára, akiket nem tudnak befogadni pár éjszakára családtagjaik, ismerőseik. Lassan lecsillapodnak a kedélyek, sokakért autóval eljönnek hozzátartozóik, s elviszik őket otthonaikba, a tömeg is feloszlóban van, csak néhányan maradnak, akik még dolgoznak, szorgoskodnak az ügyön. A vízzel teli tűzoltótömlők lassan, de lapossá válnak, feltekerve visszakerülnek a helyükre, a tűzoltó kocsi aggregátorának leállításával, visszaveszi a hétköznapi nyugalmat, az utcára jellemző zajok, a környékre jellemző csend.