A rövid tényhírek. Halálos kimenetelű tűzeset történt Nyíregyházán, a Petőfi utca egyik lakásában 17-én este 21 óra után. További egy személyt vittek kórházba a mentők, súlyos életveszélyes sérülésekkel. A lakás teljesen kiégett, lakhatatlanná vált, az oltási műveletek kárai miatt, az otthon nélkül maradt lakókat, ideiglenes szállásra költöztették.

Füstös előzmények, pánikrohammal.

A sötétség, nem nyeli el a félelmet

Mint minden tragédia, félelmet okoz bennünk emberekben. Aki egyszer megégette már magát a tűzzel, annak a legkisebb füst is pánikreakciót hoz elő az elméjéből, kinek hogy és milyen mértékben, azt önmaga tudja. A füst az ember legnagyobb ellensége, mert a megsemmisülés gondolatát csalogatja elő az elméből. Én magam is nyitott ablak mellet élveztem a nyári este megcáfolhatatlan melegét, mikor orromat kínosan orrfacsaró kénes füst illata csapta meg. Agyamban ösztönszerűen láncreakció indult be, mert égésszagot éreztem, s mivel dohányos emberként, egy az esetlegesen a szőnyegre leeső hamu továbbégésére gondoltam, pánikszerűen kerestem azt környezetemben, de nem leltem, a félelem viszont rám-telepedett, nem hagyott nyugodni. Ilyenkor az ember ösztönösen nem hisz a szemének, legalábbis én nem, csak az orromra alapozva kételkedtem a nincsen, mikor az ablakon kinézve, esőfelhőként elvonuló bűzös füst vonult el az ablakom alatt a szemem láttára,és tört be a szobám légterébe. Mint minden ember a közvetlen környezetemet féltem, s rohanás a tetőtéri ablakhoz, hogy mi van, ég a házunk, vagy alattunk gyúlt ki valamelyik szomszédom lakása. Félelem, mikor csap fel alulról a tűzkakas, dermedtséget, tehetetlenségi érzést hozott fel, mert segítség nélkül a tűz ellen nem lehet tenni, csak menekülni előle, elrohanni, megúszni, mert még senki nem nyújtott kezet a tűznek, hogy megbékéljen vele, illetve barátságot kössön vele, mondhatni, amire még nem volt példa a történelemben, csak áldozatok.
(folytatása hamarosan következik, érdemes visszanézni, mert olyan elemeket is tartalmaz, melyet a közmédia nem tett nyilvánossá)