Vihar, gonoszság, fekete szerelem, sötét eme írás, harc az élettel, tönkre tesz a szenny, a mai társadalmak tragikus ártalmai, a fantázia szüleményeinek megölői, a rettegés kieszközölői, mi marad meg az ártatlan agy épségéből, mit nem kell ahhoz tudni kezelni, hogy az agy magától tudjon gondolkodni.
Emlékezni már nem kell, mert emlékeztetnek, s arra is ami nem te voltál, csak betápláltad az agyadba, holott ott sem voltál, csak láttad valahol, és elhitted, magadba fogadtad, magadénak véled, pedig nem az, beképzeled, ott sem voltál. A virtuális, és a való világ keveredése az, mely korunk előre haladtával átveszi az értelmet, a tudást, s jól edzett katonaként állunk be a felkészített ciber-hadseregbe, jól kiképzett agyunkkal, parancsoknak engedelmeskedve, sőt még a hibákat is javítják helyettünk, kíváncsiak is arra, mert ki-ki a saját kárán tanul. Minek majd gondolkodni, tanulni, mikor parancsra cselekszünk, és majd információk alapján éljük meg az életünket, igazodva az elvárt érdekek érvényesítéséhez, de mi lesz azzal, aki továbbra is az agyát szeretné használni, miképpen megélje a szabad emberi életét. Eme düh-agresszivitás alátámasztója, a mások által irányított cselekvőképesség, mely erős hatással van az emberiségre, s azok sem maradnak ki ebből, akik közvetlenül nem érintkeznek ezzel, mert a tömegvonzás törvénye itt is érvényesül, mert nevezzük a „tiszták” agya, a „programozott” agyakhoz hasonul, simul, és alkalmazkodik majd, átvéve jól bevált szokásaikat, cselekedeteiket. Lesz e természetes emberi cselekvés, akarattal, odaadással, vagy talán a szexet is programozni fogják, úgy, mint a születések arányszámának alakulását, sőt nemzetségek szerint. Vehetjük e elejét a dolognak, használni az agyat, mert súlyos kötbér lesz belőle, melyet meg kell majd fizetni magunknak, az elveszített szürkeállomány visszaszerzése érdekében, mivel az csak nem úgy megy, holnaptól gondolkodom hipp-hopp. „Egy fecske nem csinál nyarat”, nem minden a fejben dől el, viszont fejben az agy, lábon a cipő, tudni kell, merre kell menni.
Ez a fajta pszichológiai hadviselés jelen van a napi életben is. Példának okául, züllesz le egy nemzetet, amikor már az sír, akkor engedj neki, de te határozod meg, a saját érdekeid alapján, miképpen emeled fel azt, a te szolgálatodban, valamint annak irányút mutatóját is te adod, milyen célkitűzések képviselik az érdekeidet.
