A média hírei által, egyre többet lehet hallani motoros balesetekről, emberi tragédiákról is, a jó idő közeledtével. Féktelen száguldozás, csiklandós ingerek arra, hogy megmutassa tudását az adrenalintól felpörgetett fiatal, akár egy kerékre állítva motorját, amiből sajna néha, négy lesz a mentőkocsi beteghordozó ágyán feküdve.
Majd mindenkinek rokona, ismerőse tud olyan esetről, hogy valaki a szoros környezetéből szenvedett ilyen-amolyan balesetet. Sok elmondásból kiderül, hogy nem kevés azoknak a száma, akik ittasan szenvedik el mindezt, a az alkohol által, agyuk cselekvőképességéből kibutulva. A leszakadt lábfejek, lábszárak, a testről lekopott bőr fájdalmai bizonyítják mindezt, törötten lógó végtagok. És ráadásként ott van a halál árnyéka, mely mindegyik baleset felet ott lebeg.
Tinédzser koromban nekem is volt ilyen motor-balesetem. Szintén a nemtörődömség, az alkohol, s a felelőtlenség állt a középpontban. Részben okozója, és részben áldozata is voltam az esetnek, mert egy autó, teherautót előzött, s nekem az útpadka gödre jutott, mely megdobta a motort alólam. A nézelődők, míg ki nem jött a mentők, fél órán keresztül nézték halottnak tűnő testemet. Megúsztam, s utána óvatosabb lettem, helyzetet-mérlegelő. Ja! Öt kilométer/órával borultam. Kevéskének tűnő sebesség, de a sérülés nem válogat, és az életemre jobban visszaható esemény volt.
Minden motoros potenciális áldozat, s némelyikük csak a "tűzkeresztségen" átesve lesz felismerője annak, hogy könnyen a nyakát szegheti az a bizonyos kasza.
Még egy gondolat. Vagy három éve a Tokaji úton közlekedtem. Egy motoros csapat jött velem szemben. Egyikőjük a sebesség miatt lemaradva. Még jól meg is néztem magamnak, mert valami rossz érzés fogott el. Másnap az újságok írták meg, s közöltek képet az összetört motorról. A sebesség mámor, kikanyarodó autó, s halál sorai voltak ezek.
