Kihűlt testű oroszlánként vágyaimmal csendben gondolok a volt vágyak harcaira, mikor szeretteimmel kezdtem el a napot.
Álmos, fáradt reggeleimen még a nap is hidegebben kell, mindinkább, ha a szívem hiányainak dobbanásaira akadozva kell.
Nem láthatom, s nem emlékszik rám senki sem, csak azon a fáradt álmos piszkos reggelen ott.
Hol van az érzés és édes sikoly, a „lángszívű” lányok, mert nem ver a szívem nélkületek. Csak a hajatokat fújja a szél, de nem regél, s mosolyotok csak volt regék.
Ez a nap is itt hagyott, s rám nem emlékszik senki sem. Valahol visszaver a csend. Ez a harc is végtelen, s ez a nap is megszokott.
Fáradt éjjel piszkos hajnalán veletek kezdeném el a napot.
Álmos piszkos reggel hajnalán a testetek „szerelmével” kezdeném el a napot, de ez az érzés itt hagyott, egy hosszú fáradt nap után.
