A blogom halála, az újjászületés esélye, az újfajta írásoknak lehetősége, mely kihívást hozz számomra, majd két év után. Igaz ezt csak magamnak fogalmaztam meg, de minden olvasómnak szól, s remélem, mint életem, úgy tartalmában is változatosabbak lesznek az írásaim. Van mit megírnom, van bőven, s hozza ezt az élet, a változó sors-sorsok, s ki kettő éve még úgy gondolta, és formálta magát e világra, most másképpen lát, új szellemiségben. A politika nálam mindig tabu téma volt, de az elnyomottak oldalát okosan nézve, s azt sok szemszögből megvizsgálva, feltételezések sorát felállítva, igen érdekes dolgokra jöhet rá az ember, amit mások éppen nem épeszű elmélkedésnek tartanak. Nem akarok történelmet írni, csak az emberi sorsokat vizsgálom a politikai gondolkodásmódok megfejtésének kísérletével, amit manapság ránk kényszerítenek, úgy, mint anno a szocialista demagógiát, mely élhetőbb volt, miképpen a mai nagy magyar valóság, melynek a további fejleményei, igazán csak meglepetéseket fognak foganosítani a polgári lakosság számára. Utálom viszont a politikát, s ez a jó, mert a jó kritikát, csakis így lehet megfogalmazni, és olvashatóvá tenni a blogolvasó számára, aki hozzá, sőt bele is szólhat, ezzel további ötleteket adva írásaimnak.

A továbbiakban még, mint szakmájától megfosztott újságíró, aki ötleteiből nem merült ki soha, aki mindig új és újabb dolgokkal állt elő, s a SZON-on megfosztották blogjától, ami olvasottságában verhetetlen volt, most feltámad, de ezen az oldalon.

Mára ennyi, oszt ágyé-bugye. (BTZ)