És látod azt, amit látsz, s
Azt látod e benne, amit látni szeretnélő
És ha a nap kegyes hozzád, akkor
Azt mutatja, amit látni szeretnél.
A jót, a szépet, a könnyőt,
És a szerelmet.
Eljött az éj, és a sötétségbe ragad mindent,
És már fel sem ismered a jót,
A szépet, a könnyőt,
És a szerelmet.
Félelmet érzel, hogy a napok rövidülnek,
Az éjszakák hosszabbodnak,
És a vágyaid egyre erősebbek,
De sötét van.
Térj vissza szép nap, hogy ne veszítsük el,
A szépet, a jót, a könnyőt,
És a szerelmet.
Mit gondolsz most, hol élünkő
Nappal van, vagy netán éjő
Éjszaka van, s innen a cím,
„A pacsirták éneke”
Előéneklik a napot, hogy felkeljen,
És visszahozzák végre. Végre!
Visszahozzák, a jót, a szépet, a könnyőt,
És a szerelmet.
Nyisd fel a szemed, mielőtt hozzászokna,
A sötétséghez kérlek.
A kérdéseknek kérdéseő
Isten miért adott nekünk értelmető
Ez most a kérdéső
Ez az a kérdés, amit mindenki feltesz magának.
És most válaszolj rá!
Tudsz te szeretniő
Azért adott értelmet, hogy használjuk.
Mit szólsz Te mind ehhez. Jó?
Gondolod, hogy mindenki úgy használja az értelmét,
Ahogy használnia kelleneő
Nem!
Nem.
Nem, hanem mindenki úgy használja, ahogy tudja.
És mit tennél akkor, azokkal, akik használni tudják,
De nem teszik meg helyetted!
Engem szeretsző Most nem kell válaszolnod.
Én hagyok időt, és holnap újra megkérdezem,
Vagy holnap után, vagy valamikor, vagy akkor sem.
A tudásnak, és a fantáziának egyesülnie kell,
Egy új látomássá alakulnia, ami az új jövő.
Azt is mondjam, hogy vakok vagyunk,
Vakság nélkül, és csukott szemmel rohangászunk,
Az ősi képek álomvilágában.
Egyáltalán elérnek hozzád az ilyen a mondatokő
Az értelemnek védekeznie kellene saját maga ellen,
De, mit akarok én tőledő
Uram, légy velünk, hogy megtaláljuk az utat.
A pacsirták énekét.
(Vesztesre is mindég szükség van. És most valóban vesztettem. El kellene felejtenem, hogy milyen érzés veszíteni, különben, ha hozzá szokom, akkor végem van. Nem tudok, mit tenni, de azon múlik, hogy mit tudok, hanem, hogy ki vagyok, mit kell tennem!
A nőkhöz nem kell nagy tudomány, csak add magad, tálcán tedd eléjük az érzéseidet, ha eltalálod a megfelelő idegszálakat, akkor nyert ügyed van. A nők nagyvonalúak, de könnyelműek is, Egy szót nem szabad kiejteni feléjük: házasság.)
