A Google képkeresője sok meglepetést tartogat a böngésző humánum számára. Tegnap este találtam ezt a képet. s most így reggel is megmozgatja a fantáziámat, vagyis a naprendszerünk, ami a világegyetem része, s elegendő e az a matematikai tudás és teóriák, milyen új hipotézisek születtek már, és miket cáfoltak már meg, és miket igazoltak ennek működéséből, s mi az mit úgy összességében tudhatunk róla emberi léptékkel. Laikus emberként, egysíkú gondolkodásmódban élünk, nem a létező dimenziók világát, spontán a nap középpontja körül keringő bolygók és üstökösök képzetét társíthatjuk a gondolatainkhoz, de mi lehet még azon kívül, hiszen földhöz rögösen kötötten, rögzítetten, vagyis talajhoz kötött világot élhetünk meg mi emberek, talán a gondolataink is olyanok lennének, ami a jól-ismert koordináta rendszerbe merül ki, de mi lehet a világegyetem összességében, amit mi nem tapasztalhatunk meg emberi gondolkodásmóddal, nem láthatjuk kívülről tér és idő távlatából, hiszen előrehaladó világot élünk meg, mi van ha pont az ellenkezője létezik, s minden visszafelé forog az időtlen semmiség kapuja felé. Csak az emberi gondolkodás halad előre, igaz ismereteket gyűjt, de lehet téveseket a világegyetem megismerésének téma és kérdéskörében, s az eddig megszerzett tudás és elméletek, elképzelhetőek, hogy mind tévesek, miképpen még olyan messzire nem jutott el az emberiség tudása, és értem ezalatt ennek igazolását. A kép alapján, azt szemlélve, nem e a nap, mint központi szívóerő tömeg általi, és az a körül keringő bolygók, egy véges örvény részei, mely egységesen működő  "önmegsemmisítő" fázist alkotnak, azaz az örvény középpontja a gravitációs erők hatására mindent magába szív, és anyag nem vész el alapon, csak átalakul, térben és időben megsemmisíti önmagát, s keletkezik egy fekete-lyuk. Mindenesetre a naprendszerünk is a világegyetem örvénylésének a része, mint más naprendszerek, s ezen örvénylési folyamatoknak köszönhetően, majd az univerzumban naprendszerek fognak összeütközni, de ezt még igazolni kell.