Halál és stercore

 A Wc-én ülve született meg egy demotiváló gondolat, mikor pont a barátságomról gondolkodtam, mi legyen vele, no meg azon is, hogy örök életre szóló barátságok köttetnek e, főleg ha az egyik fél, folyamatosan távol van, s megköveteli, miképpen tartson ki mellette az itthon maradott, alkalmazkodjon hozzá, az Ő igényeihez. Akkor hol van itt a kölcsönösség, az egyetértés, a gondolatiság egységes szabad-elve, ami egy barátság mozgató rugója, összetartó ereje. Megszületett a gondolat. Halál, vagy stercore a barátságra.

Stercor ügy, ha már csak a macid tud szeretni. Buja gondolatok a Wc-én a barátságról, melyek kommerszek, de igazak. Viszont a magára hagyott barát sérelmére elkövetett bűn neve: Igaz barátságból különös kegyetlenséggel és gondatlanságból hátrahagyott magányokozás. A kép illusztráció, csak az íráshoz kapcsolódó szemléltető eszköz semmi köze a valósághoz, a rajta szereplő személy fényképe nyilvánosan is megtalálható: Google/http://assets2.vice.com/images/

Olyan a barátság, mint a halál és a stercore, valamint asszociációinak viszonylatában értelmezve. Addig tart, amíg benned van, melegen őrizheted, de ha egyik-másik fogalomrendszer elhagyja a testedet, kimegy belőled és testidegenné válik, nem sok példa volt még arra az életben, hogy visszaerőltette volna valaki magába, vagy visszatért volna belé a lélek. Nos, ami már amúgy-is elhagyta a testet és attól elhidegült, az már nem biztos, miképpen felmelegszik újra.
Addig éld meg a barátságodat, meg az életed, ameddig mindkettő benned van, és melegen van tartva, no meg nem lesz testidegen, nem válik a szemeid számára látható ténnyé, illetve láthatatlan valósságá, ami után úgyis mindkét esetben csak egy várható, Goodbye my friend.
Egy barátság megőrzésének az alapja sem az, hogy mások általi példálózásokkal erősítjük meg azt, hogy mert ez és ez így csinálja, így éli meg, ezt mondta, és te miért nem így viselkedsz így? Talán azért, mert mindenki egyedi, és megmásíthatatlan és két lábon járó csoda, az igényei és az elvárásai is másak, valamint nem mindegy ki halad vele és mellette, ki tudja őt követni, hová már nem. Minden ember másképpen szeret, s aki ezt a szeretet a barátja felé általánosítja és átlagolja, közönségesre veszi, arra barátságra halál és stercore.
Ez az írás kissé demotiváló hangvételű, de jellemzően felindultságának köszönhetően jobban kifejezi a barátság lényegét. Viszont visszafelé olvasva és értelmezve, mindezt csak egy könnyű és értékes szóval lehetne kifejezni, s ez a kölcsönös szeretet, a bizalom, melynek közös a tűzfészke is, de ugyanaz a tűz nem fog egyszerre két helyen is lángolni, jelen estre értelmezve pislákolni, mert ha netán mégis, az egyik úgyis hamarább kialszik. Talán nem igaz? Halál és stercore. Mindkettő valós tény, egyik, vagy másik úgyis bekövetkezik, és van, amikor egyszerre. (az írás nem merítette ki a barátság teljes fogalomrendszerét, csak az élet által adott, és abból kiragadott, egy példa értékű gondolatra hivatkozott kissé sajátos formában)