Magyarország politikája olyan, mint egy részeg disznó a családban.
Főcím és főszereplők, mi a politika, és ki a részeg disznó, mivel jár együtt a tartása, le a kalapommal előtte, aki mindezt átéli. S miért? Mert dupla élvezetben van része, egy részegben, egy országban, de nem kell külön filmben bemutatni ezek történetét, történéseit, mivel szoros párhuzamot alkot eme két társadalmi jelenség.
 |
Hol volt, hol nem volt, álom ország tengerpartján, volt egyszer egy italbolt,
ahová a kúrta-farkú részeg disznó járt. Kincstárában sok-sok forint,
kocsmárosné sokszor köhint, spirálfüzetbe írja a hitelt, sok család szenvedi
meg otthon a decibelt.
A képi illusztráció forrásanyaga: Google/ http://weborvos.hu/ |
Legyen mondjuk, legyen mondjuk az elemzés alappillére a részegség, az a jófajta disznó módszertanára, s átvitt értelemben máris kifog rajzolódni a jelenlegi magyarság kor körképe. Vegyünk kutatási alappillérként, (-aki vizuális és asszociáció képes, az most élje át-) egy nagy család kellős közepén egy részeg disznót, aki a napi élet irányítója, színfoltja, az élettér minőségének alakítója, meghatározója, mivoltában emberileg sorsok és áldozatok szedője, s nem védelmezője.
A részegséghez sok-sok pénz kell, de kitől, ha nem a családi kassza kárára, ha az alkohol tartály üres, és azt meg kell tölteni. Központi elem a család, mely akarva akaratlanul is kényszerét élvezi annak, hogy majd minden jövedelme a kocsmába vándorol. Igen a kocsmába, ahol vannak a jó barátok, az ivócimborák, a szomjas torkok, s ki-kit alapon egymás meghívása. Álljon a vigasság, a dőzsölés, igyunk egészséggel, oszt magas ívből rá, hogy otthon mit fognak enni, miből lesz a lakbér kifizetve, meg a rezsi, a szociális kiadások, az egészségügyiek, az iskola költségei, naná nehogy még a boltra is teljen bevásárlás céljából, de sorolhatnánk tovább. Kis zárt közösségek halmaza minden kocsmai galeri, akik szinte majd mindennap megrészegülnek jó dolgukban, kirekesztve ezzel, nem törődve a józan emberekkel, kiknek a gondolkodásuk is az, de merjék csak fitogtatni egy agyament részeg előtt, akkor dorgálás, szankciók, s verés lesz a vége, és igazán csak sajátos törvényszerűségek ezek. Egy példával tömören jellemezve, kuss, vagy fuss!
A kocsma parlamentjében üléseznek a családok kiszipolyozói, vagyonok megfosztói, újra elosztói. Na ez az, de néha ilyenek-olyanok is tudnak lenni az emberi jellemzőik minőségében tekintett és a csontig-nyaló ivócimborák. Hej-hej, de korrupt a kocsma világa is ám, mert a nemnormálisok azt vallják, akinek van, attól el kell venni. Élettörvény alkotja a szükségszerűséget, mert a részeg ember néha elmegy csúnya-szóval üríteni, ezzel néha kiskapukat nyitva hagyva a háta-mögött, vagyis a szék karfáján hagyott kabátban lapuló pénztárcáját, mely általa nem ellenőrizhető az egy darabig, nem tud figyelni rá, s előfordul, miképpen néha onnan ki is vesznek belőle pénzeket a jó-barátok, Volt készpénz, nincs készpénz, gyorsan el is kell tüntetni alapon, valaki mindig észrevétlenül lelép, vagy gyanúsan megmozdul a gigája.
Végezetül mi van otthon, a családban? Amennyit a részeg disznó hazavisz, és lök valamennyit a közös kaszába, kivetve ezáltal jó halászként a szociális hálóját a családjára, amivel meg is fogja őket. Az, hogy a halak meddig bírják ezt a fajta szociális hálót, az csak azon múlik, a részeg disznó meddig bírja tartani azt, mert vagy lefogynak a halak, s akkor tovább, ha meg eszük van, meghíznak, erőt gyűjtenek és megszöknek, de az addiktológia is csodákra képes.
