Klónozhatja e az ember önmagát?

Tudta e már Klónozni valaki saját önmagát, pedig lehetséges. Érdekes mi? Nekem is az. Nagyon nehéz feladat, főleg ha az ember saját magát akarja duplikálni, de ez csak akkor jó, ha a végtermék is ugyanaz, mint például a fülzsír is, úgy összetevőinek minőségében, viselkedésében, viszkozitásában.

Na jó, vegyük elő  az embert valójában, azt a hármas egységet, mely létének elhivatottságát jelenti és jelképezi jól megkreált egységében. Test-lélek-szellem. Töröm a fejem most azonban, hogy tudományos kommentárt írjak e eme témakörről, amit megtehetnék ugyan, de mint ahogy egy ember életrajzát, vagyis egész életének minden másodpercét sem lehet megírni és felvázolni, meg ha meg is írnák, akkor a kutyát sem érdekelné, a lényegre térek. Mi a fenének kell az idő mulásával, legalábbis nekem, ki nem szakirodalomból tájékozódik, hanem a sorsa, az abba foglalt tartalmak által, és rájönnie apró-cseprő dolgokra. Nos itt lesz leírva egy-két gondolat, ami szöget vert a fejemben.
Klónozás. Legegyszerűbb módja a jól bevált tükör, amivel mint szemléltető eszközzel manapság sokat foglalkozom, de most központi célját fogja szolgálni eme írásnak.

A tükör törvénye: felismerem önmagam a tükör képében. A fénykép illusztrácó. Forrásanyag: Google

A lényeg. Beállsz a tükör elé, lehet meztelenül, vagy munkába indulás előtt, amúgy teljesen mindegy, és nincs időhöz kötve, álmodból felkelve is elé léphetsz. Mit látsz? Önmagad. És hogyan? Szembe mersz nézni önmagaddal, bele mersz nézni a saját szemedbe rezzenéstelenül. Ugyanazt látod vissza a tükörből, aminek érzed magadat, aminek látod önmagad. Most jön a tükör szerepe. A lelked nem láthatod, és ha az láthatná önmagát, ugyanazokat érezné és látná, amit te saját önmagad képeként a tükörben látsz. És amit láttál a tükörképet a testedről, olyan e a lelked is hozzá, vagyis hozzáillik ahhoz a látványhoz, egységben van, azaz harmóniában, mert igazán-csak megtudja érinteni és megváltoztatni az önmagadról látott képet, ha az nyugtalan.

Az élet nagy tükörképei megmutatják, mi hiányzik, és mi nem..... A fénykép illusztráció. Forrásanyag: Google

Ha a testedről látott kép ugyanaz marad a tükörben, miképpen a lelked is jelképesen ugyanazt látja a tükörben önmagáról, akkor semmisem változik meg, az arcvonásod is ugyanaz marad, s a tested látványa is, meg sem rezdül, a lelkedben létező nyugalom is ugyanaz marad. Szóval lelki-nyugalom, mely kihat a tested minden rezdüléseire, s ha a kettő ugyanaz, vagyis nyugodt, a tükörben is ugyanaz a kép fogad, vagyis marad, mindezzel együtt, máris kész a tökéletes klónod. Hülyén hangzik mi? Elég belenézni a tükörbe, a testeden látványán jelenik meg a lelked tükörképe, valójában ki is vagy te, azaz kontaktusba kerülhetsz önmagaddal a lelkeddel, és a belső éneddel. Test-lélek-szellem, s egy tükör, melyben te vagy, de Te vagy az? Elég csak önmagadba szállni, s tükörbe nézni, vagy néz tükörbe, s szállj önmagadba, hogy ki, mikor, hol, hogyan és miért? Öt alapkérdés, de kilehet egészíteni, a kivel és mit csinálnak kérdéskörökkel, de mindig te legyél a kérdések középpontjában, s az élet, az életed megválaszol, az önmagadról látott, és megalkotott tükörképed látványára.
Összefoglalva sok szófosást. Állj a tükör elé, nézd önmagad, gondolj valamire, s ha az arcod ugyan úgy reagál, akkor a lelkivilágod is rendben van, persze csak akkor, ha tényleg önmagad látod benne. A testedet, lelkedet és szellemiségedet mások is formálhatják negatív és pozitív értelemben is. Na ebben a káoszban kell megtalálni önmagad, a tükörképben az énedet, a lelkedben rejlő létezésed, úgy annak diszharmóniájával együtt. Ugye milyen nehéz feladat, de klónozhatja az ember a tükörben önmagát, és ugyan ebben a rohanó világban tehet kísérletet arra, hogy meghazudtolja önmagát.