Rómeó és Júlia, a XXI. században Bélával, Endrével és Júliával. (paródia)
XXI. századi Rómeó és Júlia átirat, mely egy rövid epizódban próbál fogalmazásmódjában olyanná lenni, mint azt Wiliam Shakespeare tette a XVI. században.
![]() |
Rómeó és Júlia örök tabu téma. A képi illusztráció forrásanyaga: Google |
Szépséged oly gyönyörű, s bája mostohája,
Béla és Endre örök tabu témája.
Ki viszályt kelt, az megcsalja a másikat
S a harc után csak egy marad,
Kinek vérzik szíve,
Mert halálos tör döfést kapott,
És már nincs ereje, s viszi magával sírba.
Az örök szerelmet, mely megölte Őt,
Nem kapott kegyelmet,
Erőtlen teste egyet remél,
Találkozunk mi még valahol!
Hirtelen csend, Endre szíve vérzik,
A vadság, a parázna szó, vitába nem merül,
S az erőtlen test karja gyengül,
Nem veri már a péniszét sem, és elmerül.
Élet, vagy halál, a holt a vesztes,
De az erősebb ha győz, mert Júlia kegyetlen,
Ki szíve választottját, védelmezi Őt,
S sorsa hozzá fűzi, de nem szeretve Őt...!
Ragaszkodik hozzá, elvetve Endre szerelmét,
Kegyetlen szíve csendben dobog,
Nem feledve Őt...
Szíve nem talál nyugalmat,
Eltakarja szemét, könnyei peregnek,
Rút fátyol nedves sírja siratja, a meghalt szerelmet.
Feltámadás, ha jő, csak akkor lesz béke,
Endre és Júlia, akkor lesz boldog végre.
Vidd el szavaim, ó jó szél messzire,
Kinek halálos tőr forog szívébe,
Elmegy most messzire, nem vár...
A csoda, mit elkövethet a halál, vele van.
Ó Júlia, miért vagy te Júlia, Béla babája?
Szenvedésem szerelem, elrabolta szíved,
Örök Béla rabja lettél, kiiszom e kelyhet...
Kávét nem melegít senki sem,
A citromos sör nedve,
Érinti ajkam, fogd hát két kezem!
Ajkaim érintik e báj italt, melyet lenyelek,
De már késő, zsibbadok, lábam erőtlen...
Testem elhagy, lelkem mindig veled lesz Júliám,
Kinek vérét szerelem hígítja,
Nem követtél, elhagy magányom,
Megszűnik a fájdalom, meghalok.