Két giga memória, Protein a Winchester-ben!
Poénos sztori a képzelet világából, az is a Winshester nevű kiskocsmából, ahová az emberek járnak napi rendszerességgel memóriát lebutítani, no meg merev, s lemez módjára hajtogatni egymást, nem beszélve a töredezettség mentesítésről, amit Ica, a pultoslány végez el, s dobja ki azt a kukába, ha valaki valamit letörölt az asztalról részegségében.
Protein sámán, a giga és memória mester
A Protein sámán, mint minden reggel, a kocsma bárpultját támasztva, éppen zsírt égetett szarvaskólával a torkáról (Hubertusz+kóla), és lisztmentes port szívott fel az orrába, hogy laktózmentes izomagyának erejét növelje, mikor Erős Pista, a konzerves üveg címkéjén megfestett betyár képe, visszamosolygott rá. Abban a pillanatban tudta, és akkora életerőt érzett magában, hogy még a nyakán is megfeszültek az erek. Köszönhető volt mindez a feje súlyának is, amiből ugyan az előző nap estéjén sok-sok vizet ledolgozott, mert pálinkára cserélte ki azt. Ráadásul a vacsorára megevett pörkölt zsírját is leégette a torkából, arról a torokról, melyet a Winchesterbe járók közössége number one-ként emlegetett, a kocsma legerősebb gigájaként. Nos Protein sámán, minden erejét, és memóriáját összeszedve, habár még voltak kételyei, meg le is voltak fagyva még mozdulatai, ha nehézkesen is, de toronymagasan hátra nézett, mivel már sokan kifeküdtek. Képpontokban látta még a világot, s azt is, hogy Proteinné megérkezett, akinek az előző napok rendszeres edzéseredményeinek köszönhetően, vérbőre dagadtak infra fényben csillogó szemei, s annak portjai összeomlás alatt álltak, a kék halál árnyékában, mivel leesett a véralkohol szintje.
Proteinné színre lép, vigasz a deriválás
Proteinné próbált kontrollt tartani magában, meg a két szeme-világa közt, de a tegnapi beillesztéstől, ami Protein öklét jelentette, még kissé jojózott a szeme. Az asszony közelebb lépett, de még mielőtt odaért volna urához, nyomot még fekve egy-két entert a vírusoktól hemzsegő padlón. Lett is nagy röhögés, ahogy a futópadnyi terepet is turbóra vette egérnyi talpai alatt, ami amúgy nemigazából sűrűn érintkezett a földdel, de nagy nehezen, végre elkapta a Winshester pultját, annak is a gyorsmenü pontját, a sörcsapolókart. Rendelt, de nem ám inkognitó módban, hanem jó hangosan, s a keresésben résztvevő és böngésző kezei végre elkaphatták italát, amivel kezelhette a tegnapi előzményeket, törölhette a másnaposságát. Rögtön ivott, sorba mindent, ami jött, be a szájba, s nyelt, de senki nem tudott menteni, mármint megmenteni az italát.Törölhették is utána nyáltól csorgó szájukat, mert egy giga sem mozdulhatott meg, no meg Ica is törölhetett, mert Proteinnét úgy leverték, mint vak a poharat.
Két giga, ha Protein, egy csárdában nem fér el
A Protein sámán elégedetten nyugtázta ezt a tényt, mint minden reggel, mert már semmire nem volt használható az asszonya, nem úgy, mint hajdanán. Elégedetten jegyezte meg, azon gúnyos megállapítását, hogyha megemeli reggelente az ágytakarót, és meglátja alatta a feleségét, az már nem jelentett számára semmi izgalmat, no meg két giga nem fér el egy csárdában, főleg ha az Protein, s a memóriája kész.
