A gondolatiság művészetét, nem minden iskolában tanítják meg, úgy az életfelfogást, a világunkról alkotott szemléleteket, melyek tudatában az egyén, saját személyére szabva élhetné az életét.

Mert olyan emberekre is szüksége van egy társadalomnak, akik csak élnek, meg a sült galambra várnak, másokra bízva életüket.

Az ember, s az emberiség is egy hatalmas puzzle játék, az utolsó elem odahelyezésekor, véget ér a játék.

"Ha van célod, van saját világszemléleti nézeted, arról alkotott képed, hogy mit is szeretnél tenni, mit vársz el az élettől ezáltal, és sikerül önmagad megvalósítani, nem mások mondják meg helyetted, mit szólj, azt hogyan mond, és hogyan cselekedd, akkor a te életed sorsa, a saját kezedben van, egyébként elmondhatnád magadról halálodnak napján, nem voltál önálló soha, ami nem tévesztendő azzal, miképpen a magad erejéből megéltél, mert az nem te voltál, csak egy lehetőség, amit biztosítottak a számodra."