Menni szótlanul a vezér bika után, legelészni közben, s ami bemegy, az ki is jön alapon, idővel ganéjjá válik, de hogy mi marad meg a testben, az minősít.
Az a csürhe, akik a vezérbika után mennek lehajtott fejjel, s legelésznek zöld füvet, emeljék meg fejüket néha, nézzenek előre, és nyalják ki egymás seggét, s ha netán abba a nyelvük beszorulna, miképpen nem tudnak megszólalni, örök kárhozatra legyenek ítélve, fulladjanak meg tétlen és szótlan mozdulatlanságukban, de a lelkük szaros lesz, az eső sem fogja tisztára lemosni azt, nemhogy az Isten, örök kárhozatra lesznek ítélve, az ígéret földjén, égő szívű szentekké válnak, de odalent a pokolban, s majd odalent kiég belőlük az igazság fájdalmas kínja, miközben bőgni fognak, és sírni, mint a marhák.A képi illusztrációk forrásanyaga: Google
