"Hogy kik ezek a fiúk, az tök beszarás, ők a Supernem együttes. Az, hogy a színpad szinte beleremegett a lendületes zenétől, az tény, és bárki megkérdőjelezné, elárulom, hogy vitathatatlan. Az a dinamika, ami a lendületes basszusgitár játékban benne volt Papp Szabolcs jóvoltából, hozzá már csak a színpad szétverése dukált volna, de hol a határ alapon, a pattanásig feszültek a húrok, úgy a szóló gitáron is. Mindent bele alapon Pulius Tibor, bedarálta a gitárjának húrjaiba azt a féle dinamikát, ami az ember sejtjeit libabőrödzésre késztetett, nem beszélve hangzatos játékáról, mely igazán átélt szellemű volt, csalhatatlan, miképpen figyelvén aktivitását és beleélését a zenébe, kérdőjel fel sem merülhetne ellene. Egy van, baszott jó zene a színpadon, előtte meg befogadó fülek, melyekből még a zsír is kiolvadt, de a talpak sem vertek gyökeret a macskakő lyukjai közé, miképpen szartig lehetett ugrálni, tépni és csápolni. A Supernem együttest simán lehetne minősíthető színpadi produkciója lapján, Superde együttes névre keresztelni. Van tehetség, meg közvetlenség a rajongók tábora felé, és a játékos belevonó színpadi játék, mely szinte az együttes tagjai közzé vonzza a szemeket, egyfajta tábort verve közöttük, mintha ők is közvetlenül részt-vennének a zenélésben. Végülis egy tény van, mint az előző napi Quimby Koncerten is, hogy ne igyál sört, ha a küzdőtér elején szeretnél csáploni, mert nem biztos, miképpen ki tudsz menni a tömegből megkönnyebbülni, s ha a szemed is kiguvad, tutira bemegy, bokádnál meg ki, de legalább tényleg elfolyhatsz a zenére. A dobost Mózsik Imre, nomeg a billentyű játékost Kubányi Bálin-ot sem kell elfelejteni viszont, s oda vissza alapon, ezt az írást visszafelé olvasva, rájuk is minden igaz. Verhetetlen volt a közönség sikere is ezen az éjszakán, mint Papp Szabolcs mondá: "Kemény vagytok bazd meg, kúrva jó!"