A pszichoanalízis módszer atyja és névadója a világhírű osztrák neurológus, Sigmund Freud volt. A pszichoanalitikus iskola alapelmélete, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy motivációira és viselkedésére.

Okával egy szép reggelen, áthajtottam egy éppen az áthaladást meghiúsítandó, valamint pirosat jelző rendőrlápa engedélye nélkül, de megbocsájtottam magamnak, mert észre sem vettem annyira elbambultam, csak kettő gyalogos megjegyzésére kaptam fel a fejemet, a más tájakra elkóborolt agyam jóvoltából, aztán elgondolkodtam eme sokat-sok-helyen alkalmazott biztonsági eszköz elhívatottságáról, mit is jelent számomra, főleg mióta kerékpárral közlekedem.

Nincs rajtam ruha, gondolkodom, akinek meg nincs inge, nincs gatyája, az pucér, aki meg pucér, azon nincs ruha, ráér gondolkodni, hogy legyen. (A kép illusztráció. Forrás.Google)

Ha piros, akkor tilos, s leginkább ez indította be a fantáziámat. Mi a tilos? A szinonima szótárban lehetne keresgélni, eme kifejezéssel hasonlatos szavakat, de most nem, mert a tiloson van a hangsúly, mint nagy általánosságban a közéletben is.
Felsőbbrendűségi elhivatottsága van a pirosat mutató rendőrlámpának, egyfajta korlátozó eszköze a társadalmaknak, az emberekkel szemben, ahol ezen forgalomirányító berendezéseket alkalmazzák a rend, a fegyelem, s a szervezettség betartatására. Hogy lehet egy berendezés, amit ember tervezett, korlátozó eszköz, vagyis fegyelmet betartandó, és szankció hordozó, pedig csak egy tárgy, mégis az ide vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit foglalja magába. Persze nem lehet minden útkereszteződésbe rendőrt állítani, s az is igaz, hogy terelni kell valahogyan a besűrűsödött forgalmat, irányítani, mert hát megköveteli a napi élet. Ember tervezte, s az ember, vagyis a közlekedők akaratát, szándékát, viselkedését szabályozza a forgalomban, mintegy tudatszabályozó és módosító eszköz.

A próba-babák közt is fejesnek lenni,felér egy kihágással, de amíg a fejetlenség a bűn, mégis a fejességet büntetik. A kép illusztráció (forrás: Google)

Eddig oké, de a kieső idő, amikor-is nincs forgalom, s a forgalomban résztvevő feleslegesen vesztegel, az mi, hiszen minden perc az életből bepótolhatatlan, globálisan gondolkodva pedig, emberöltők vesznek oda ez-általi, és tiltó szabályozásokkal, az origóban történő várakozásban, valamint a kieső percek pozitív és negatív hasznára, haszontalanságára vonatkoztatva. Negatív, vagy pozitív ez a megélt élmény a közlekedésben résztvevők számára, vagy egyfajta motivációs tréning a forgalmat irányító szerkezet részéről, melynek pszichológiai oldala, a stresszt, vagy megértő viselkedést vált ki, nem beszélve az emberi tudat, a vérmérsékletek-beállítódottságok általi reagálásokról-reakciókról, a meg-, illetve átélt időarányok tekintetében. Végül-is, a tilos jelzés jogos, de mindent szabad, ami nem tilos, vagy ami tilos, akkor nem szabad?

Piros ágy és piros lámpa, ki mer hátra nézni, honnan jött a világra. A kép illusztráció (forrás: Google)

Na bumm, átmentem egy piros lámpán, ami tilosat jelzett, csak a szabad és semmiben nem korlátozható, ősinek mondott emberi alaptermészetem adott ezen kihágási cselekményemnek szabad utat. Akkor most még-egyszer megkérdezem, de magamtól, ami nem tilos, akkor azt mindent szabad, mert a zöld-út határtalan, nincs rajta korlátozás, vagy egy pirosra-tilosra váltó lámpa? Én még nem éltem meg ilyet, mégis azon a reggelen, csak úgy spontán, nem szakadt meg az életem, nem mintha bánnám, s papírom van róla, megszülettem, kicsit viccesebben megfogalmazva egy a még fiatalkoromban megtanult és népinek mondható szennyes-szájú poénnal: "Tengeriben jöttem én a világra, hátranéztem, hát az anyám picsája." Bezzeg, ha a rendőre mindezt észre vette volna, akkor az enyém lenne, de tele, vagyis megszülnék én is, de legalábbis egy piros-tilos lámpát, a pofámra.