Két magyar laikus beszélgetése a kocsmában, a magyar társadalmat érintő ügyekről, egyfajta demokratikus szópetting pálinkával, s ez az eszmecsere, egyfajta pecsét, a jövő történelem kutatói számára, akik még lehet meg sem születtek, vagy éppen most szereznek örömöt szüleik egymásnak, hogy vagy spontán, vagy legyártandó elemként összehozva őket. Az is lehetséges, hogy éppen ebben a pillanatban született meg az én történészem, netán fel is sírt, akkor köszöntöm az élők sorában, és nemsokára olvashatja ezen írásomat, körülbelül vagy húsz év múlva az egyetemen, ha nem titkosítják.
Hosszú bevezető után, még bővebb lesz a gondolat, de csak az én válaszomat fogalmazom meg benne, mert a kocsmai cimborám szája és kijelentése olyan volt a pálinka szaggal keveredve, mint ez a témakör, amely prédává vált számomra, és bűzlik nagyon, nagyon az agyon.

Szereted a közmunkádat? Nézzél bele reggelente a tükörbe, és meglátod, hogy ki szeret téged. A földön az egyetlen teremtmény az ember, aki fizet, megfizet azért, hogy a földön élhessen. Adós-rabszolgaság/gazdasági maffia/ földek elrablása/politika/szervezett magánhatalom. A kép illusztráció (forrás:Google)

A magyarországi munkanélküliségi ráta mutatójának csökkentése érdekében, a magyar mezőgazdaságba, közmunkaprogram keretén belül, a nagy- és közepes gazdálkodók művelési költségeinek támogatására, emberek tömkelegét fogják foglalkoztatni, az állami költségvetés terhére, amit Magyarország adózó állampolgárai fognak finanszírozni a befizetett adóik által, csak már nem kell tapsolnunk, mint a kommunista rendszer idején, mert most kuss van, az van, ami van, azt kell elfogadni, a tényeket, beleszólásnak helye nincs. A földalapú-, a termelési eszközök-, a vetőmag-, az időjárás okozta károk, és egyéb támogatási rendszerek után, beforgatja az adózók pénzét a magyar állam, a mezőgazdasági termelésbe-földművelésbe, azaz megfizetheti a nép azt, miképpen a piacokon megvásárolható termékek művelési költségét is megfizesse, ezáltal növekedve a ráeső terheket, csökkentve a gazdák kiadási költségeit, növelve az elérhető nyereségeiket. A magyar állam ezzel csökkenti, a gazdálkodók földművelési költségterheit, mely által még-több haszonra tehetnek szert, de arról nem szól a fáma, hogy az előállított mezőgazdasági termékek árai, a boltok polcaira kerülve, milyen mértékben csökkennének. A magyar állam ezzel még-jobban megerősít egy stabilabb mezőgazdasági termelést, mely biztos és stratégiai pontot jelent számára, de nem az alsóbb társadalmi rétegek lesznek eme intézkedések hasznának kedvezményezett élvezői, hanem a közép és felsőbb társadalmi rétegek. Egyfajta piramis rendszerre épülő lobbit folytat a kormány, mely piramis csúcsának stabilitásához vezető úthoz, egy még-erősebb alapot képez ezzel, azaz az alsóbb társadalmi rétegek körét szélesíti alul, míg a felsőbb rétegekét meg szűkíti felül, mintegy "rabszolgatartó" társadalmat képezve, mert a mezőgazdasági munkálatokban is résztvevő közmunka program által biztosított fizetések, csak arra elegendőek, hogy a "rabszolga" ne halljon éhen, plusz ki tudja lakhatásának költségeit fizetni, ha ki tudja a munkája után kapott jövedelemből.

A politikai gondolkodás tartalma, egyenes arányban meghatározza, a hűtők tartalmát, s vele részarányosan, a bűnözés, a vagyoni bűncselekmények arányszámának alakulását. A kép illusztráció (forrás:Google)

Na ettől még a "Rabszolga sors" című Brazil sorozatban is jobban éltek a rabszolgák, s mi gyűjtöttünk még hülye fejjel anno pénzt Izaurának, mert akkoriban, és mindaddig, nem láttunk az átkos miatt ilyen filmeket, miképpen halálos komolyan vettük a látottakat, most meg egy egész alsóbb társadalmi rétegnek kellene gyűjtögetni, csak sajnos ez már nem film, hanem a valós élet.
Mindent összevetve, s egy a 2012-es Rádiókabaréban elhangzott poént kicsit átírandóan eme kis-elmélkedésre megállapítható, miképpen kiviszik a pénzt a magyar mezőgazdaságba, mint egy betemetendő lyukba, oszt ha kivitték az államkasszából oda, akkor az olyan, mintha nem is lett volna lyuk, másképpen, ha találnál egy földet, tele lyukkal, csak fordítva. Egy Maya közmondás szerint:"Minden jó, ha vége!"