Modern kori mese habbal, tortával, hol volt, hol nem volt, de talán nem is lesz több ilyen, mert sírás lesz a vége, nem alvás, csak pihent agyat kér, mert borzalmat ígér az olvasás. Leírni rutin, kapásból megy, mint hal a csalira, de nem érdemes beakasztani, mert a cél, a kiakasztás.



Hol biztosan, hol nem biztosan, biztosan volt egyszer egy az Isten háta mögötti település, ahová a rockerek  füvet jártak szívni, az alkoholisták meg aludni, a rossz lányok meg pénzt keresni, s a hekkerek meg számítógép hiányában rendes munkát vállalni, biztosan elképzelhető, hogy volt egy kis település, ahová a Guns N' Roses együttes is pihenni járt, meg a jósnővel sikert jósoltatni, de ne csigázzam fel a gondolatokat, hát volt Heavy Metal falva, mely oly kemény és szilárd talajokra épült, miképp a Hirosimai atombomba is simogatás lett volna a számára, ha ott robbantják fel azt.. Ezen a kis, s globálisan is kistelepülésen, ugyan nem éltek sokan, de éppen a hatos számú metró megépítésén vitatkoztak. Mivel nem ismerték a vitát, mert annyira nyugodt, s eldugott kis metropolis volt, de az egyik kis eldugott bérházában élt egy igazságot osztogató pulikutya, aki rendszeresen az újságárus bódéja elé pottyantott mindennap, aki nem örült ennek, de mivel jó-szándékú ember volt, hát az ölébe ültetve naponta a kutyát, megtanította olvasni, rendszeresen hátulról betűzött neki,s a kutya a tanítások örömének élve, gyakran nagyokat vonyított, de úgy hogy a süket Pap Béla bácsi is meghallotta, annak ellenére, hogy gombelem helyett Viagrát rakott véletlenül a nagyothalló készülékébe. Lett is belőle nagy gabalyodás, mert a gyógyszer hatásaként egész nap állt a füle, ami olyan merev lett, hogy a hurikánt is kettévágta, az esőcseppeket meg vízszintesbe.
Történt egyszer, hogy Ságvári Piroska néni kezéből elgurult egy egy eurós pénzérme, ami Pákozdi Pista bácsi lába előtt landolt. Nézegette is az öreg az érmét, nézegette, de nem tudott lehajolni érte, mert a rokkantkocsiba be volt szíjazva, nehogy kiessen belőle, sőt a szájára cipzárt is varrtak, mert nagyon ocsmányul beszélt, ha meglátott egy nőt, miképpen megrögzött buzi volt az öreg. Remegtek is a kezei, jelezvén az alkohol hiányát Piroska néne felé, aki félre értette, s megköszönte a a segítséget a megtalálásban, de főleg akkor, mikor Pista bácsi reumától görcsösen rugdalózó visszeres lába, feléje rugdosta a pénzérmét.
Na ekkor történt meg a nagy baj, mert a pénzérme beleesett a hatos számú metró kiásott gödrébe, s mivel ott folyamatos volt az építkezés, hát bele esett Pita bácsi és Piroska néni is, zuhanás közben meg egymásba, mint a ló a gödörbe. Lett is nagy gabalyodás, mikor elkezdtek zuhanni, mint a véralkohol szint, ezért hát nagy sebtiben-lobjában, elkezdték nagy élvezettel egymás szavait inni. Be is rúgtak egymás szavaitól, s vakon szerelmesek lettek, holott az anyjukat hiába emlegették egymás folyton folyvást, mivel azok már nem éltek, hát egymásba estek, de az biztos, hogy a hatos számú metró építési területének gödrébe. Milyen érdekes a dolog, az egy eurós pénzérme is közéjük esett, de ebből lett a nagy baj, mert pont Piroska néni csöcsei közzé, melyek úgy elnyelték a pénzérmét, hogy a hasa alján találta meg, mivel addig lógtak a mellei, de jött vele a bugyi gumi is. Le is esett a bugyija a bokájáig, meg Pista bácsi álla, aki soha nem látott még ilyet, csak férfi alsókat. Lett nagy vigadalom viszont, mikor Piroska néni újra a kezében tarthatta a pénzérmét, hiszen ennyi volt az összes vagyona kerek égen, s földön. Pista bácsi azonban elhúzta a száján a cipzárt, s ekkor történt meg a csoda. Kihúzta a több éve belé helyezett, s azon életben tartott, és azon keresztül táplálékot biztosító gyomorszondáját, s megszólalt.
Meg lett, meg lett hölgy vagy te Piroska, hozzám jössz feleségül-kérdezte tőle.
Sajnos nem- válaszolta Piroska néni, és hozzá tette, hogy tavaly meghalt autó balesetben az anyám, a nagymamám, meg a vadász, aki vezette az autót, így nem tudja az már lelőni a poént, miképpen hetvenhétszer próbálkoztak velem, hetvenhétnek sikerült, de még szűz vagyok, így az igazságosztó kutyára bízták a dolgot, aki vakkantott egyet, hogy a kutya vigye el, meg a fáját, hát ez nem jött be. Hát így osztott igazságot a pulikutya, de hogy a mesének még ne legyen vége elárulom, hogy Pista bácsi kicsit félre értette a dolgot, s combjait összeszorította, nehogy a térdéig érő "palacsintáját" elvigye kutya. A mesének ezzel vége gyermekek, guruljatok be jól, dühöngjetek szépeket, ki írhatott nektek ilyen hülyeségeket, de ne aludjatok el, mert nem biztos, hogy holnap felébredhettetek, s nem azért, mert meghaltatok, hanem azért, mert kikészültetek. Nos eljött eljött az éj, elcsendesül a világ, csak a hold ragyog az égen, a blogíró bácsi meg elfáradt, s elmegy aludni nyugalomban szépen.