A gyermeki természet tisztasága (a kép illusztráció)

Gyermekkorunkban hányszor, de hányszor akartunk egymásnak jóság injekciót adni, és kapni, hogy megjavuljunk, ne legyünk rosszak. 

Manapság, ha felnőtt fejjel tekintek vissza erre a korra, akkor nem is lett volna erre szükség, mert tiszta teremtmények voltunk, igazat beszéltünk, mert nem ismertük a korlátokat, mert még nem voltak, vagy csak javarészt, és részlegesen belénk tanítva.
Igaz is a mondás, hogy igazat csak a részeg emberek és a gyermekek szoktak mondani, de hagyjuk inkább a részeg embereket, mert van köztük olyan is, aki az igazmondásáért, a kor tanításainak, szellemiségének megtagadásáért ül, de nem a bilin ülve, és józan fejjel megbánva őszinte, valamint a belőle feltörő, feledett mivoltát.
Viszont, mi felnőtt „gyermekek”, tiszta lélekkel rendelkezünk e még, az igazat mondjuk, kimerjük e mondani, vagy csak hallgatunk, miképpen azt agyunkban megfestjük csendéletnek a szavakat, és mehetnek a raktárba.
Sokan csak azt mondják másokra, hogy ne gyerekeskedj. Miért is ne? Aki mondja, az nem volt gyermek, vagy buzgó mócsing lett belőle, aki saját magát trancsírozza szét.
Kik vagyunk mi felnőttek? A gyermeki közösség, az egy csapat, de mi felnőttek szanaszét rohangálunk az életben, néha összekoccanunk, és ki-ki tovább megy, meg sem kérdezve, te miért sírsz?
Ilyen az élet manapság.  Hol az igazat szóló közösség szellemisége, az óvónők előtt durcáskodó és összetartó gyermeksereg, hogy azért sem mondjuk meg bi-bi, ha törik, ha szakad, ha fúj, ha büntetés is lesz belőle. Vállaltuk. Akkor.
Elgondolkodtató, hogy mi felnőttek, nem alkotunk csoport közösséget, arra vagyunk büszkék, hogy kik és mik vagyunk, mink van, mit birtokolunk, de hol a szellemiség, az összetartás, az összetartozás egyként, mint gyermekkorunkban. Van, csak azt már a társadalom rétegződése határozza, alkotja meg, azaz hierarchia.
Szétszéledünk, egymásba rohanunk, tiporunk, gyalázkodunk, és eltiporunk, miképpen mi legyünk a győztesek, nekünk legyen jó csak, s embertársaink nem is léteznek, a volt gyermekek, a csoporttársak, az igaz barátok és a kikiáltott csatában az ellenségek.A játék kardot, éles és fémes kard váltja fel, csak utóbbi szúrása halálos.