Az életben vannak meddőségek, melyet a földrajzi távolságok alakíthatnak ki. Az én, a felettes én, a tudattalan én,merre vándorol el térben és időben, ha két egymást szerető ember,hosszú ideig nem találkozik,vagy csak ritkán.Mi marad meg a tökéletesen zseniálisra alakított emberekben XXI. század világában, a kor"romantikája" által közvetített erkölcsi normák,és az egymás iránt érzett, elfeledett kitartó szeretetből. 

Tudd meg! (képi illusztráció, forrás:Google)

Elgondolkodtató vádak? Hümm... (képi illusztráció, forrás:Google)

Első levegővétel(a vád): 

Megkerested a másikat,én is vártam,megtudtad tenni? Én valóban úgy szeretlek,úgy szeretnélek... Amit te csinálsz velem, az is az, hogy önző vagy.Én sem akartam szólni,én is gondolkodtam,az egész életemen,ki vagyok,mi vagyok,kinek vagyok fontos, kinek kellek, kire számíthatok, ki van mellettem, kivel tudok együtt lenni, kit tudok megérinteni, kivel lehetnék boldog, kivel sétálhatnák, ki vár haza, ki mond egy jó szót, ki ordibálja le a fejem, kinek élhetek,ki él értem,és rájöttem,miképpen nincs értelme hazasietnem, s a legfontosabb, kezdem megszokni azt, hogy tényleg jó egyedül, egyre ritkábban szar, és ha belerúgok egy kőbe,arra megyek tovább!

Hálát hozó érintés (képi illusztráció, forrás:Google)

A második levegővétel(az énem):

És a legfontosabb,hogy engem megérts! Két fajta érzelem dúl bennem, az egyik a természetes és a valódi énem, a másik a kegyetlen világ által kreált érzelmek, úgy a szeretetben, szerelemben is. Akkor vagyok bunkó, ha a természetes és valódi énemet basztatják, valamint kihasználják,és megsértik azt. Én kúrva egyszerű ember vagyok amúgy, csak azok nem fedezik fel ezt, akiket ez a rohanó világ eldeformált, mert észre sem vesznek és elmennek mellettem egy szó nélkül, nem fedezik fel a bennem rejlő szeretetem, mely mindig ugyanaz,csak néha felsebzik és vérzem,de mindig begyógyul a seb,ha megérintenek.