A lelkem kihalt várótermében, sűrű a kivárt idő, s nem viszi el a folyó, de várnom kell még. Zugnak a napok, valami nincsen kész, valami érzés elhagyott,de várnom kell, hátha felragyog, ez így lesz jó.Semmi baj, ne rontsam el, ez így jó, könnyű szívvel bárcsak tudnék vigyázni rád. Lelkem kihalt várótermében, ne nézz szét, csak repülj tovább. Látnom kell, hová visz az utam tovább, de nem vettem még helyjegyet. Látom a tájakon az zöldet, a színeket, a kezek köré rajzolt szerelmes szíveket. Elhagynám a magányt, ha valaki felvenne valahol, szívembe énekelné, hogy szeret, s leszállna velem valahol. Nem nevezném nevén, mert nem ismerem az ismeretlent, de már itt van egy érzés a szívemben. Bennem egy kongó üres váróterem, mikor terem abban érzés, s már nekem,de vágyam elhagy, lelkem szenvedélytelen. Lelkem üres váró termében, pihenj meg egy kicsit, és ha úgy érzed, menj tovább.