Éretlen Éden (mese a számítógépet termő fákról)
Apa és gyermeke sétált egy képzeletbeli erdőben. Beszélgettek, terveket szövögettek, ami egy kicsit szokatlan mesévé kerekedet, a gyermek fantáziájának köszönhetően, és most hitelesen megfogalmazva, olvasható formában is egy mesévé kerekedett.
Egy átlagos magyar panellakás lakószobájában tartózkodtak, mikor apuka felajánlotta gyermekének, hogy találjanak ki közösen egy életszerű mesét.-Apa, Apa, látod amottan azt a monitor fát?
-Igen látom kisfiam, de ha jobban megnézed, akkor láthatod, hogy még nem értek meg rajta a termések.
-De Apa, nekem kell egy. Úgy szeretném!
-Várd meg kisfiam, amíg megérik, s neked is lesz belőle termés.
-De nekem most kell.- mondja lehangoltan a gyermek.
-De éretlenül nem működik megfelelően. Tudod ez olyan, mint az éretlen alma.
-Értem Apa.
Tovább sétálnak gondolatban, s meseként szövögették nagy gondossággal a képzeletbeli mesekönyv oldalait. Az apa az utat figyeli, de kíváncsi ám a gyermekszem eme különleges tájon. Útközben egy tisztásra érnek, ahol csak úgy ragyognak a nagy súly alatt a számítógép-torony fák. A bő termés súlya alatt csak úgy rogyadoznak a fák.
-Nekem még nincs ilyen, de bezzeg a Peti mamája vitt neki ilyet a boltból.
-Tudod, a Peti mamája azt a boltban vette, s ki tudja, azt honnan importálták. Nézd ez itt az igazi érintetlen természet friss gyümölcsei. Ez az igazi Éden, ahol csakis egészséges gyümölcsük teremhetnek, de lásd be még, „zöldek” a termések.
-Igen, igen biztosan tudom, hogy mit mondasz, mert tanultuk ezt is a biológiai órán. A savanyú gyümölcs nem jó, de mikor lesz már érett?
-Ha legközelebb erre sétálunk, akkor ígérem, hogy neked is lesz egy gyümölcs eme fáról.-mondta nyugodt hangon az apa.
A jó lenne, mert kellene a sulihoz. Tudod Apa, hogy manapság felgyorsult a világ, s e nélkül már tanulni sem lehet igazából. A „vitaminok,” amik benne vannak egészségesebbé, könnyebbé tehetnék az életemet.-huncutkodott a kisfiú szavaival, s mosolyogva kacsintott egyet az édesapjára.
Tovább sétálnak, és nem szólnak egymáshoz. Gondolatok, kimondatlan szavak keringenek a fejekben. Egyszer csak, egy barlanghoz érnek. A bejárat tövében akkora egérfa nőtt terméssel, hogy a szürke egerek száma a világban elbújhatott mellette. Volt, amelyik pici volt még, s volt, amelyiknek piros volt a szeme. A hosszú farkincájuk csak úgy lógott, mint a szomorúfűz ágai. A gyermek mélán elgondolkodott, s nem szólt egy szót se, csak leült a barlang bejáratánál burjánzó egérpadra. Apja odalépett a fához, megvizsgálta a gyümölcsöt, és tudta, hogy az még éretlen.
