Amikor disznó voltam, anyám hamarább kapta el a bedobott labodát. Egy darabig veszekedtünk rajta, majd fejével a karám ajtajáig lökött.
Kuss mán-nye.- ripakodott rám a gazdám
Visítva rohantam anyámig, aki csak röfögött magában. Kitátotta száját, s a félig megrágott labodát a szájamba adta. Huncut volt, mert kicselezett, s egy darabig huzakodtunk rajta.
Anyám te ilyen rendes vagy?- gondoltam magamban.
Ha tudtam volna, hogy a holnapi nagy előkészületek művelete ez.
Nem kaptunk bőségesen aznap kaját, és én elvettem tőle az utolsó falatot. Akkor még mentségemre nem tudtam, hogy másnap meghall.
Mégis nekem adta, és másnap az ólam nyílásán keresztül látott utolsó pillantásai is, ezt a dermedtté vált szeretet adták vissza.
Még akkor is, ha csak disznó voltam. Szeretem.
