Szerelmi végletek, a szakítás szindróma....
2015. november 06. írta: Black Pen

Szerelmi végletek, a szakítás szindróma....

Szakítani egy párkapcsolatban, sokféleképpen lehet, de egy igazán érző szív, akár mi is volt, megszakad, lelkében tátongó üres nyomot hagy, egy életre.


Hofi Géza: "Lazítani, próbálj meg lazítani, nem győzlek tanítani, hogyan csináld. Kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek, és aztán megint mehet, minden tovább..."
Elkerülhető a probléma! A fejedben hord az eszed, lépj túl rajta, van még vagy ezer másik, aki sokkal jobb, és ne nyald a talpa nyomát az út porában, önts rá hideg vizet, hidd el az is eltűnik, mint Ő az életedből. Könnyebb felállni és továbblépni, mint sanyarú elkeseredésedben tétlen ülve maradni, és bámulni a kékellő eget, mely nem ad neked szerelmet, csak csillagokat, ha valaki közben jól fejbe vág, hogy észhez térj, mert útjában állsz a magad ellen keltett gyűlöletnek, s ez egyben egy pofon is az élettől, miképpen megtaláld az igazi "angyalodat". Állj fel, és maradj talpon, nőj fel! A Republic együttes szavaival élve: "Kicsi vagyok, kicsi vagyok, ha fel növök, beléd rúgok, még-még-még-még, ennyi nem elég..!" A szerelem is felnő néha az életedben, és néha beléd is rúg, de ha neked ez kell, akkor énekeld: még-még-még ennyi nem elég!
A képi illusztráció forrásanyaga: Google

A bejegyzés trackback címe:

https://feketetoll-blackpen.blog.hu/api/trackback/id/tr338845794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása